A közelmúlt eseményeinek köszönhetően került kicsit reflektorfénybe a Mesterséges Intelligencia (MI), különös tekintettel arra, hogy jelenlegi állapotában mire képes és mire nem. Korábban a sci-fi irodalomban fordultak elő nagy számban olyan humanoid robotok, amelyek - a sci-fi szerzők fantáziájának köszönhetően - már gondolkodni és cselekedni is képes gépek voltak. A nagy kérdés az, hogy ez még mindig a fantázia világát jelenti, vagy nagyon is valóságos és jelen van a mindennapjainkban.

Nem kell sokat törni magunkat, ha ennek a kérdésnek utána akarunk nézni, mivel ha csak az internetes keresőbe beírjuk a "mesterséges intelligencia" kifejezést megszámlálhatatlanul sok találatot fog megjeleníteni a keresőmotor. Beleolvasva ezekbe a cikkekbe hamar rájövünk, hogy a sci-fiből valóság lett. Igen, az MI itt van a mindennapjainkban, vagy látványosan, vagy látensen, de hatást fejt ki ránk, mindennapi emberekre is. Képes befolyásolni úgy a napi életünket, hogy nem is tudatosul bennünk ez. 

Nem is kell nagy dolgokra gondolni, nagyon tipikus példa, hogy amikor valamilyen terméket szeretnénk vásárolni és rákeresünk erre a termékre a neten, akkor egy ideig a reklámokban is folyamatosan hasonló termékek jelennek meg. Mintha csak kitalálta volna a net, hogy mi is van pillanatnyilag az érdeklődésünk középpontjában. Pedig csak az MI dolgozik és figyeli  szokásainkat és teszi a dolgát.

Nyilván ennél sokkal összetettebb kérdés, hogy a MI képes-e arra, hogy emberek korábbi beszélgetéseiből olyan hanganyagot készítsen, amely soha nem hangzott abban a formában el és azon a helyen, ahogy egy egyszerű halandó képzeli.

A választ egy beszélgetésből kaptam meg, amin jelen voltam és bevallom nem is nagyon hittem a fülemnek. Egy ismert magyar színész - a személye természetesen jelen esetben indifferens - egy film forgatásába vágott bele. Nem nagy stábbal képzelte el az egészet elkészíteni, tekintettel arra, hogy várhatóan a büdzsé igen szűkösnek ígérkezett. A beszélgetés, amire felkaptam a fejem arról szólt, hogy a filmben a főszereplőkön kívül - ők összesen ketten lettek volna a tervek szerint - szükség lett volna statisztákra, mert tömegjelenetek is szerepeltek a forgatókönyvben. A film operatőre és egyben trükkmestere nem esett kétségbe azon, hogy a források hiánya miatt nem lesz lehetőség ilyen jelenetek forgatására, mivel a statiszták bérét nem tudták volna kigazdálkodni. A szakember erre úgy reagált - és ezt volt félelmetes hallani - hogy semmi gond. A főszereplők eljátsszák a szerepüket, ő meg majd annyi statisztát tesz melléjük az MI segítségével, hogy mégis teljes értékű tömegjelenetek jelennek meg a filmen. Végig futott rajtam a hideg, hogy már ember sem kell és mégis lesz szereplő a filmben? És ez a valóság, erről világosítottak fel.

Nos ezek fényében azt feltételezni, hogy minden erőfeszítés nélkül lehet létrehozni olyan beszélgetéseket, amelyek soha nem hangzottak el - ez már realitás. Még akkor is, ha vannak, akik szkeptikusak, vagy az érdekeik azt kívánják, hogy tagadják ezt a lehetőséget. De ez ettől még van és egyre jobb minőségű felvételek szimulálására is alkalmassá válik az MI. 

Mi következik ebből? Szerintem az, hogy ha ez a tudományos eredmény rossz kezekbe kerül, akkor hihetetlen károkat tudnak vele okozni az emberiség számára. De ha ennél szűkebb körben gondolkodunk, akkor akár egy ország lakosságáról, de akár egyetlen emberről is lehet szó, aki sérül egy ilyen MI által készített hanganyag által. És itt kapcsolódik be a problémába az, amiről Magyar Péter beszélt a napokban és lám, máris megjelentek az első olyan felvételek, amelyek vagy léteztek vagy nem, vagy nem olyan tartalommal és nem ott hangzottak el. Szóval egy hihető hamisítvány a mostani tudásunk szerint bármikor elkészíthető minimális költségráfordítással olyan minőségben, amely alkalmas arra, hogy megtévesztő legyen. Itt tartunk most! 

Nem tudom igazán hová tenni a Magyar Péter és Vogel Evelin közötti viszonyt. Elvileg valamikor egy párt alkottak, most meg mint a frontvonal két oldalán ádáz csatát vívnak egymással - legalábbis azt a látszatot próbálják kelteni. Persze ez csak az első látásra tűnik így. A csata létező, de nem Magyar és Vogel között, hanem Magyar és a FIDESZ között. Vogel Evelin csak egy eszköz. És ebbéli szerepében bizony pontosan illeszkedik a FIDESZ általam eddig megismert és megtapasztalt gyakorlatához. 

Miről is van szó? Fogalmam sincs, hogy egy - elvileg - egymást szerető pár miért is rögzítgeti azokat a beszélgetéseket, amelyeket magánemberként folytatnak. És itt nincs lényegi különbség Magyar Péter és Vogel Evelin között. A különbség abban a tekintetben van, hogy ki miért is használta/használja fel ezeket a felvételeket.

Magyar Péter egyértelműen politikai okokból tette, amit tett. Ő politikus akart lenni, de úgy tűnik, hogy a FIDESZ potentátok elképzelésébe nem fért bele ebben a minőségében. Így magának kellett összegründolnia egy politikai formációt, ami jelen formájában elég jól sikerült neki. És ha jól emlékszem akkor még Vogel Evelin élettársi minőségében mutatkozott Magyar oldalán. És ezek a Vogel Evelin által rögzített felvételek is ebből az időszakból származnak. Emiatt most óriási kérdőjelek meredeznek bennem: MIÉRT? 

Ha valóban összetartoztak, szerették egymást, akkor valami különleges perverzitása lehetett Vogel Evelinnek, amiért ezeket a felvételeket készítette, vagy készíttette. Ha valakit szeretek, akkor nem aljaskodom vele, hogy a beszélgetéseinket, amiket bizalmasan folytattunk felveszem. Ha ezt a helyzetet elfogadjuk, akkor csak az a lehetőség marad magyarázatként, hogy Vogel Evelin soha nem is szerette Magyar Pétert, a maga részéről soha nem is tekintette őt a élettársának. Miután erre már volt példa a történelemben - lásd Mata Hari - egyáltalán nem tekinthető eretnek gondolatnak, hogy valaki(k)nek a megbízásából bútorozott össze Magyarral. Ő meg bekapta a csalit. Innentől kezdve teljesen kitisztul a kép: Vogel Evelin valakinek a megbízásából kis hangyaként gyűjtötte az információkat Magyar Péterről. És most ezek a felvételek - vagy ezeknek megszerkesztett verziói - kerülnek nyilvánosságra. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy mi van ha saját gondolata volt, hogy felveszi ezeket a felvételeket? Akkor emiatt még inkább lekicsinylőbb véleménnyel leszek róla, mert azért eljátszani a szerelemes nőt, hogy utána, meg jól meg tudja kopasztani Magyart - ez mindennél mocskosabb és aljasabb volna. Így én ezt a lehetőséget el is vetném.

Az is azt a feltevésemet támasztja alá, hogy a nőt egyszerűen "ráépítették" Magyarra, mert kettejük kapcsolata nagyjából akkor kezdődött, amikor már Varga Judittal és a FIDESZ-szel állt a bál. Ebben az időben munkálkodott igen intenzíven Magyar, hogy építgesse a kis politikai formációját. És ekkor ott állt mellette a "vártán" élete szerelme, akiben végül csalódnia kellett.

Az, hogy ki, mikor, mennyivel zsarolta a másikat, az számomra indifferens. De az viszonylag jól körvonalazódik, hogy Vogel Evelin valóban olyan gazdag ember "támogatottja", aki be van csatornázva rendesen  FIDESZ-hez. Az is látszik Vogel megnyilvánulásaiból, hogy neki ez a szerep nem kényelmes, nem élvezi. Teszi a dolgát. Miért? Mert erre kapott utasítást és emiatt van biztosítva a lakhatása és gondolom a megélhetése is. Csakhogy!

A FIDESZ az embereket szerszámként használja. Amíg hasznos valaki, addig támogatják és mellett állnak, amikor valami miatt haszontalanná, kényelmetlenné válik valaki, akkor gyorsan elengedik a kezét és mehet a süllyesztőbe. Volt már erre példa, lásd Simicska Lajos... és különböző szinteken még sokan mások.

Vogel Evelin azt nem érzékeli, vagy nem érzékelheti, mert már kiszolgáltatott a FIDESZ-nek, hogy amikor abba az irányba fog haladni a politika szekere, hogy az összes áskálódás ellenére Magyar Péter mégsem lesz lejáratva, akkor bizony Evelin kisasszony már értéktelenné válik azok számára, akik őt tulajdonképpen "létrehozták". Akkor aztán jobb esetben jön az elszegényedés számára, mert nem lesz, aki fizesse a számláit, rosszabb esetben pedig büntető-eljárásban elmarasztalják. És akkor már inkább teher lesz, ergo - ekkor fogják elengedni kezét és mehet a süllyesztőbe.

Aztán még egy gondolat a Magyar Péter által feltételezett mesterséges intelligencia által manipulált hangfelvételekkel kapcsolatban, amire gyakorlatilag a FIDESZ részéről Magyar szimpla lehülyézése volt a reakció. De ez nem véletlen reakció volt. Ugyanis ezzel a feltételezésével Magyar nem csupán célozgatott, hanem talált is. Aki kicsit is járatos az informatika világában, az pontosan tudja, hogy manapság már a mesterséges intelligenciával bármit elő lehet állítani, így akár egy soha meg nem történt beszélgetést személyek között, vagy egy soha meg nem történt eseményről videofelvételt. Nyilván senki nem fogja a FIDESZ részéről ezt a lehetőséget elismerni, hiszen egy ilyen méltóságon aluli eljárással akár még további szavazókat is veszíthetnének. Tagadásnak viszont hozadéka az is, hogy az őket jelentősebb számban támogató korosztály számára még nem ismertek a informatika világának legújabb vívmányai, számukra jobbára még mindig a sci-fi műfajt jelenti egy-egy ilyen kijelentés, amit alapból nem hisznek el, pláne nem, ha erre még a kedvenc pártjuk is rákontráz.

Szóval nem voltam ott, nem tudom, hogy pontosan mi történik Magyar és Vogel között, de hogy ott valami nagyon bűzlik és biztosan nem azok a tények, amik látszanak - az biztos!      

Lassan nem telik el úgy nap, hogy a hírekben ne találkozzunk olyan hírrel, amely arról számol be, hogy a valamelyik magyarországi katolikus pappal összefüggésben a felettes egyházi személy valamilyen szankciót alkalmazott azért, mert büntetendő módon közeledett - tipikusan a gyermekkorú - híveihez. Ma is ilyen hírrel szembesültem a telex.hu internetes újságban. A cikk szerint a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében került sor egy újabb vizsgálatra "kiskorút érintő" bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt. Bábel Balázs érsek - nagyon helyesen - el is rendelte a vizsgálatot és fel is függesztette a szolgálat alól a nem nevesített katolikus papot. Bevallom nem számoltam, hogy csak ebben az évben ez már hányadik ilyen eset, de már nem az első és nem is a második, sőt attól tartok, hogy már az ötödiken is túl vagyunk. És azt hiszem most már nem mehetek el szó nélkül én sem az ilyen esetek mellett. Annál is inkább, mert nekem is gyermekkorú még a fiam és pláne nem, mert katolikus iskolába jár. Így azt hiszem joggal pattanhat ki olyan gondolatom, hogy ő is veszélyeztetettje lehet egy ilyen cselekménynek.

A baj az, hogy azt hiszem az egyházak kicsit az elmúlt időszak igen erős kormányzati támogatásainak köszönhetően megerősödtek, talán el is szemtelenedtek. Azzal, hogy a jelenlegi kormányzat Alaptörvényben rögzítette Magyarország keresztényi hagyományait, joggal érezhették úgy, hogy "bebetonozódtak", meghatározó szerepet tölthetnek be minden magyar életében. És ennek megfelelően megy is a "keresztényi nyomulás" a papok részéről. 

Meglepve szembesültem, hogy már odáig jutottak, hogy például megpróbálták megtiltani, hogy a gyerekek délután 4 óráig hittan oktatáson kívül más szakkörre, vagy urambocsá' zeneiskolába menjenek. Úgy gondolom, illetve remélem, hogy ez az egész csak egy túlbuzgó pap agylövése és nem más. Bevallom engem nem is nagyon érdekelt, hogy ő mit akar, azt hiszem, hogy amíg a gyerekem eleget tesz azoknak a tanulmányi kötelezettségeinek, ami őt a katolikus fenntartású iskolával kapcsolatban terhelik, addig nincs senkinek joga a szabadidejének a beosztására. Még a papnak sem, aki egyébként nem tagja a tantestületnek, hanem bizonyos mértékig "outsider" és ebből a pozícióból osztja az észt.

Ami ennél aggasztóbb - és szintén ebben az iskolában történt meg - a pap, négyszemközti beszélgetést folytatott az egyébként harmadikos gyermekemmel - meg az összes többi harmadikos gyerekkel -, hogy azon a beszélgetésen kettejükön kívül nem volt ott senki más az iskola tantestületéből. A gyerek aztán otthon elmondta, hogy a kérdések mire irányultak:kikből áll a család, melyik szülő hol dolgozik, járnak-e templomba, milyen gyakran, mit szoktak otthon csinálni, hová mennek szabadidejükben... Látszólag ezek a kérdések ártatlan kérdések és ha feltételezzük, hogy tényleg csak az volt a pap szándéka, hogy jobban megismerkedjen a gyerekekkel és azok családjaival, akkor talán még a szándéka sem mondható egyértelműen rossznak. De...

De az a helyzet, hogy ezek a kérdések több tekintetben olyan adatok megismerésére vonatkoztak, amelyeket csak az érintett belegyezésével lehetett volna megtudnia. Nyilván ilyen belegyezés nem állt a rendelkezésére, a 9 éves gyerekek meg még nincsenek tudatában annak, hogy mire válaszolhat, mire nem. Ezzel pedig ilyen módon visszaélni legkevésbé sem tekinthető korrekt eljárásnak. Mint az sem, hogy egyébként erről a beszélgetésekről az iskola elfelejtett tájékoztatást adni, csak a gyerekek elmondásából szerezhettünk tudomást.

De mire is akarok kilyukadni? Arra, hogy mennyire kiszolgáltatottak a gyermekeink. Ráadásul egy olyan személyi körről van szó, akikről mondjuk a korábbi időszak társadalmi megítélése pozitív volt. Nem azt tételezné fel az ember velük kapcsolatban, hogy visszaélnek a helyzetükkel. Vagy ami még rosszabb, hogy szexuálisan zaklatnák a gyermekünket. De az idei év a korábbi sztereotípiát lerombolta. Legalábbis bennem. Sajnos már rossz érzésem van akkor, amikor templom, pap, mise szó elhangzik. Mert benne érzem azt, hogy vajon ki garantálja nekem, szülőnek,hogy a gyermekem nem lesz áldozata és felebaráti szeretetnek látszó zaklatásnak. 

Az nyilvánvaló, hogy nem szabad általánosítani. De annak azt hiszem nehéz ellentmondani, hogy amikor egészséges férfiemberek vállalnak cölibátust - remélem - vallási meggyőződésből, akkor előbb-utóbb ezek a vágyak elérhetnek egy olyan kritikus szintet, amikor már nem a hitbéli meggyőződés, hanem az ösztönök irányítanak és ezzel nyomorítanak el áldozatként fiatal gyerekeket.  

Nem szeretném ragozni tovább, van egy helyzet, amiben a hitelesség és a keresztényi viselkedés szempontjából épp azok mutatnak deficitet, akiknél ez valóságos bűn! Bízom benne, hogy egyszer talán az egyházi méltóságok is eljutnak arra szintre, hogy megértik, hogy egy pap sem értékesebb ember egy átlagembernél, pláne nem egy gyermeknél. És ha igazán keresztényi módon szeretnék az egyházat vezetni, akkor az ilyen molesztáló, meg fölöslegesen "kíváncsiskodó" papokat eltávolítják a rendszerből. Hogy az legyen újra olyan tiszta, mint amilyennek egyébként ők hirdetik.

És a keresztényi szeretet az egymásra való odafigyelésben, segítségnyújtásban mutatkozzon meg, ne pedig szexuális zaklatásban.

A közelmúlt egyik híre volt, hogy a gödi Samsung SDI üzem által befizetendő iparűzési adó végre újra a gödieké lehet, ők döntik el, hogy mire is költik az a horribilis összeget, ami várhatóan be fog folyni az önkormányzat kasszájába. Ezzel úgy tűnik, hogy újra minden rendben van, a helyére került. Nem csaklizhatják el más egyesületek, egyéb társadalmi szervezetek csak úgy a Samsung adóját, mint korábban, amikor a Pest Megyei Közgyűlés volt, aki ezekről a pénzekről döntött. Szóval minden rendben van. De talán érdemes volna néhány percet az előzményekre is szentelni.

Szóval az úgy volt, hogy anno még valamikor 2019-ben, amikor Göd városának polgármestere Markó József volt, aki FIDESZ színekben vezette a várost, szó sem volt arról, hogy majd valamilyen különleges gazdasági övezetté nyilvánítják Gödöt. A város addig is le volt némileg rongyolódva, tehát a Samsung milliárdoknak lett volna helye. Aztán 2019-ben a renitens gödiek úgy döntöttek, hogy elég volt a FIDESZ érából és Markó helyett az ellenzéki Balogh Csabát választották meg polgármesternek, sőt még a képviselő-testületben is a megszokottól eltérően több ellenzéki politikus is helyet kapott. Ezzel látszólag nem is volt semmi gond. Kivéve, ha arra gondolunk, hogy Balogh Csaba polgármester rövid időtartamú hivatal alatt valahogyan sehogy sem szeretett volna idomulni a FIDESZ-hez, különösen nem a Dunakeszi városvezetéshez, akik stabil FIDESZ többségben voltak. Miután Göd és Dunakeszi egy kistérségi társulást tartottak fel, így a Dunakeszi polgármesternek hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Balogh nem lesz könnyen irányítható. És ez persze baj. Nagy baj.

Elérkeztünk 2020-ba, amikor a COVID járványnak "köszönhetően" gyakorlatilag megbénult az élet az országban. Persze csak látszólag. A Dunakeszi városházi vezetés gőzerővel ötletelt, hogy miként lehetne "lehúzni" Balogh Csabáról a Samsung milliárdokat és abból kihasítani egy darabkát. Mert teljesen más lett volna a felállás, ha Markó marad. Vele meg leget egyezni, hogy legyenek közös beruházások, alkalmazzon Göd is olyan szakértőket, tanácsadókat, akik természetesen a kormánypárt szekerét tolják. Markóval meg lehetett volna egyezni, hogy az udvari beszállítók legyenek ugyanazok Gödön is, mint Dunakeszin. Na de Markó sehol, a lóvéra meg szükség volna.

Ebben a környezetben jött a remek, kolosszális ötlet. Dunakeszit jól ismerő emberek szerint az ötlet kimunkálásába benne volt a város polgármesterén kívül, az akkori alpolgármester, aki immár az igazságügyi minisztériumban tevékenykedik, illetve a térség parlamenti képviselője is. Az ötlet lényege roppant egyszerű volt. Kell egy jogszabály, ami Gödöt, illetve az ott tevékenykedő és "tejelő" Samsungot különleges gazdasági övezetté nyilvánítja, ezzel egyidejűleg a Samsung által befizetett iparűzési adót a Pest Vármegyei Önkormányzat részére rendelte el befizetni. Az indok teljesen nyilvánvalóan kamu volt - főleg az azóta megismert tények fényében -, hogy több települést is hátrányosan érint a Samsung működése, így indokolt, hogy ők is részesüljenek a befizetett "samsung-adóból", de ne lakosságszám arányosan, mert az igazságtalan lenne, hanem majd a Pest Vármegyei Közgyűléshez benyújtott pályázatok alapján döntik el, hogy ki mennyit is kapjon a léből.

El nem hanyagolható körülmény, hogy a jogszabály természetesen mindenféle gödi álláspont kikérése nélkül át lett erőltetve, és így létre is jött ez az övezet, de az sem mellőzhető körülmény, hogy a Pest Vármegyei Közgyűlésben stabil FIDESZ többség volt. Így garantált volt az is, hogy csak olyan FIDESZ-hez közelálló, bár sunyi módon ezt a tényt erősen titkoló alapítványok, egyesületek részesülhessenek ezekből a pénzekből, akik hű csatlósok, és amely összegekből jutattnak is a 2024-es önkormányzati kampányra a kormányzati oldal számára.

Időközben Göd csak vergődni tudott a pénztelenségtől és a FIDESZes vagy hozzájuk közel álló, megvásárolt képviselők által széttrollkodott testületi munkától. Balogh Csaba végül rájött, hogy ezt teljesen értelmetlen csinálni, mert úgysem tudja érdemben megváltoztatni az akkor gödi közállapotokat. Így hát lemondott. 

Újra felcsillant a remény a FIDESZ számára, hogy talán visszaszerezhetővé válik Göd. Csak találni kellett egy megfelelően irányítható személyt, aki ismert, és mérsékelten okos, és nem látja majd át, hogy mi is fog történni a tudtával és belegyezésével, de mégis a háta mögött. A kiválasztott személy lett az olimpiai bajnok Kammerer Zoltán. Ő függetlenként indult, bár a választási kampányát a Dunakeszi Fidelitas fiataljai bonyolították a Dunakeszi városvezetés irányítása mellett - Gödön. Közben már leosztásra is kerültek a szerepek, hogy Dunakeszi politikai gyámsága alá helyezhessék Kammerert, nehogy valami olyasmit csináljon, ami nem szolgálja a Dunakeszi vezetők és a kormányzat érdekeit. Így lett Gödből gyarmat, a szomszéd város gyarmata.

Azt az értelmesebb gödiek hamar észrevették, hogy Gödön szimplán lemásoltak mindent, ami Dunakeszin létezett és működött. Dunakesziről jöttek tanácsadók, jó pénzért és persze Dunakesziről kapta Kammerer a jegyzőt is, aki korábban már kellőképpen elnyerte a Dunakeszi vezetők bizalmát, Kammerenek csak egy dolga volt - önmagától semmit nem csinálni, hagyni, hogy a szomszédból megmondják neki a tennivalókat. Tehát minden klassz volt. A samsung-adót pedig úgy osztották a pályázóknak, hogy abból elég szép összegeket kapjanak azok is, akik hozzájuk közel állnak és kellőképpen keveset, akik ellenzéki oldalról pályáztak. Így volt szép az élet egészen 2024-ig, amikoris a Pest Vármegyei Közgyűlésben egyszerre csak nem volt meg a stabil FIDESZ többség.

MI következett ebből? Az, hogy így nem biztos, hogy megfelelő összegek tudnak a FIDESZ és a Dunakeszit működtető politikai erőkhöz vándorolni, és ez így nem jó. Ráadásul az Vármegyei Közgyűlésben olyan ellenzéki javaslat érkezett, amely megvonná a Samsungtól a korábbi adókedvezményét és az 1% helyett 2 %-ra emelnék az iparűzési adójukat. Közben a kormánypárti agytröszt tovább dolgozott és rájött a tuti megfejtésre: nyugodtan megszavazhatják az adóemelést, mert így sem tudnak az ellenzékiek a maguk kutyájuk kölykeinek többet juttatni. Gödön van egy elkötelezett FIDESZes polgármester, aki ugyan ahhoz gyáva volt, hogy ezt felvállalja, így a saját magáról elnevezett egyesület színeiben - FIDESZ jelölt nélkül - nyert újra.  Szóval ott van Kammerer, aki biztos pont, aki azt fogja majd csinálni, amit mondanak neki. Tehát semmi szükség a különleges gazdasági övezetre, így az megszüntethető. A samsung adó így Gödön marad. Legalábbis az a része, amelyet majd a kormányzat nem von el tőlük, a beígért feltételek mellett. De miután horribilis összegről van szó, így ami ott marad Kammerernél, abból ugyanúgy ki lehet majd tömni a kedvenceket, mint korábban a közgyűlés közbeiktatásával lehetett.

Azt persze mindenki tudja, hogy ezek a pénzek nem közvetlenül kerülnek lenyúlásra. Azért mégis van némi betyárbecsület. Fognak belőle utak, parkok, középületek épülni. Lesz fásítás és virágosítás. Meg sok minden más is, mi szem szájnak ingere. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy akkor most miért kell rikácsolni, hogy így jártak el. A kérdésre a válasz egyszerű: minden megfelelően drágán kerül majd megvalósításra. És azzal az átlag gödi sem fog foglalkozni, hogy lehet, hogy még sokkal több utat, járdát, stb.-t lehetetett volna építeni korrekt áron. A lényeg hogy nem volt és most van. És persze innentől már az sem érdekes, hogy kinél landolnak a túlárazásól származó összegek.

Hát ez egy igazi mai mese! Gödről, a Samsungról, Dunakesziről

Kicsit filozofikusra sikerült ez a cím. Van-e igazság? Biztosan van, hiszen azok, amik tények, azokat talán nagy bizonyossággal el lehet fogadni igaznak. A cím nem is erre vonatkozik. Hanem arra, hogy a mindennapokban gyakran előfordul amikor az embert mindenféle információkkal bombázzák, és egymásnak tökéletesen ellentétes információkat fogadnak el emberek igaznak attól függően, hogy ki mondta, hogy melyik médium hozta hírként.

Azt hiszem, hogy joggal állíthatjuk, hogy az igazság relatív. Attól függően, hogy kinek a szemszögéből nézzük. De az igazságot legjobban eltorzító "szemüveg", a politikai hovatartozás szemüvege. Ezt fényesen igazolják azok a médiában megjelenő cikkek, amelyek mondjuk valamelyik politikai erő által szervezett nagygyűlésről adnak hírt. Ha  mondjuk a kiindulási alap az, hogy valamelyik ellenzéki párt hirdet meg egy ilyen rendezvényt, akkor a kormánymédiában néhány lézengő emberről szólnak a hírek, az ellenzéki médiában meg ember tömegekről. Mintha nem is ugyanazon a rendezvényen lettek volna a különböző politikai irányzatok által meghatározott sajtó képviselői. 

Ilyenkor merül fel az a nagy kérdés, hogy miért is kell hazudni? Mert az biztos, hogy legalább az egyik sajtóhír hazudik, de lehet, hogy mindkettő is. Ebből aztán arra a következtetésre lehet jutni, hogy tulajdonképpen egy óriási hazugsághalmaz jut el hozzánk. Tulajdonképpen tökmindegy, hogy mi a valóság, a cél az, hogy az adott politikai nézeteket képviselő választókkal elhitessék, hogy az úgy frankó, ahogyan le van írva.

Egy konkrét példa is eszembe jutott szűkebb lakókörnyezetemből. Ugyebár sokan emlékeznek rá, hogy óriási hajcihővel adták át - legalább már kétszer - a ország legnagyobb oktatási intézményfejlesztéseként elkészült Dunakeszi Diáknegyedet. Állami beruházás volt ez, annak ellenére, hogy szinte az egész dunakeszi képviselő-testület ilyen-olyan indokokkal fotóztatta magát a készülő beruházásnál, igyekezve ezzel is növelni a saját támogatottságukat. De a lényeg, hogy átadták már és megkezdődött az iskolai oktatás. Aztán jött egy hír, hogy az új suliban kevés a szerszám a diákok gyakorlati képzéséhez. Ezt a problémát tudomásom szerint a szülők vetették fel. Amire aztán a helyi önkormányzat és kormányközelinek nevezhető propaganda sajtó máris kutakodni kezdett és megállapításokat is tudott tenni. Megjegyzem, hogy tanítani kellene, ahogyan erre a helyzetre reagáltak.

Idéznék egy pár mondatot a Dunakeszi Post e témában írt cikkéből: " ... Sipos Dávid, Dunakeszi alpolgármestere szerint azonban aggodalomra és pánikra semmi ok. A Váci SZC Lányi Ferenc Technikum és Szakképző Iskola felmenő rendszerben indít osztályokat, így a jelenlegi évfolyamon tanulóknak minden szükséges eszköz biztosított. A cikkben említett speciális, a későbbi szakmai gyakorlathoz kapcsolódó eszközök a képzéshez még nem szükségesek, beszerzésük folyamatban van - írta Sipos Dávid alpolgármester a cikkre válaszul"

Miről szól a cikk, ha csak felületesen olvassuk el? Arról, hogy már megint mekkora hülyeséget találtak ki, akik ezt a hírt elindították, mivel minden a legnagyobb rendben van, az oktatás flottul megy.

És most nézzük meg kicsit alaposabban elemezve az egészet egyben, odafigyelve az egyes szavak jelentésére is. Tehát az alpolgármester sem cáfolta meg, hogy hazugság az, hogy nincs elég szerszám a képzésekhez. A szövegből kiolvasható, hogy ez valóban így van. A csúsztatás ott kezdődik, hogy azonnal hozzá is teszi az alpolgármester úr - ha egyáltalán tőle származtak a gondolatok - hogy azért nincsenek meg, mert egyelőre nincs is rájuk szükség az oktatásban. Majd mikorra kellenek, akkorra lesznek. És ez így lesz, mert ezt ő mondja.

Tehát akkor az igazság az, hogy nincs elegendő szerszám, tehát a hír igaz volt. De az mégsem elvárható egy fizetett kormányközelinek nevezhető sajtószereplőtől, hogy ezt elismerje akkor, amikor mindenki pontosan tudja, hogy a kormány mindent is tökéletesen csinál, nem beszélve a város vezetőiről. Tehát úgy kell becsomagolni az igazságot, hogy az hazugságnak tűnjön. Ebben profi mindkét oldal is.

De ha még egy kicsit visszakanyarodunk az előbb említett hírhez, bennem még az a kérdés merült fel, hogy miért éppen Sipos Dávid alpolgármester nyilatkozott a témában. Bizonyára azért ő, hogy hitelesebbnek tűnjön a válasz. Csak a probléma az, hogy az önkormányzatnak és ezáltal Sipos Dávidnak sincs semmi köze a suli működéséhez. Legjobb esetben a suli igazgatójának a nyilatkozatát lehetne hitelesnek elfogadni, vagy a tankerületi igazgatóét. De az alpolgármesterét semmiképpen. Ráadásul most is a valóság torzítását láthatjuk, mert olyan ember nyilatkozik egy teljesen szakmai kérdésben, akinek aztán se képesítése, se tudása, se kompetenciája nincs nyilatkozni. 

Gondolom azért volt fontos így megcsúsztatni a valóságot, hogy a közösségi médiában a lájkoló szimpatizánsoknak kellő hitelességet biztosítsanak a nyilatkozathoz. Még akkor is, ha tulajdonképpen kiderült, hogy valóban nincsenek szerszámok a képzéshez. 

Szóval akkor most el lehet gondolkodni,hogy ami igaz igaz-e vagy sem!

Szeretném előre bocsátani, hogy nem vagyok sem rendőr, sem semmiféle rendmániás begyepesedett, besavanyodott ember, aki abban éli ki magát, hogy cseszteti a környezetét. Egyszerűen csak közlekedek. Napi szinten. Gépkocsival, kerékpárral, gyalog. Szóval háromféle módon. És természetesen bennem is fortyognak az indulatok, amikor autóval közlekedek és kivág elém egy biciklis, vagy egy gyalogos nekiindul keresztben az úton és alig tudom kikerülni. De az autósokról is van kialakult véleményem, amikor a bicikli nyergében tekerek, vagy megpróbálok átjutni az út egyik oldaláról a másikra.

Konkrét településhez kapcsolódik az a jelenség, amiről most írok. Dunakeszin élek immár több mint 15 éve. A szlogen szerint itt jó élni, bár a lakosság mára már teljesen kitöltötte a rendelkezésre álló helyet. Régebben azt mondták volna, hogy annyian vannak mint az oroszok, bár ezt a mondást manapság nem teljesen szerencsés alkalmazni. Szóval jó sokan élünk itt, és jó sokan ezért közlekedünk is. Például reggelente, amikor a jó szülők nekiindulnak, hogy szeretett gyermeküket eljuttassák az iskolába, pontosabban az iskola kapujába, hogy nehogy véletlenül néhány lépést gyalog is meg kelljen tennie a csemetének.

Van Dunakeszin egy utca, a Táncsics utca, amely egyébként jó szűk és ennek kapcsán egyirányú is. És itt az utcában van egy iskola. A város egyik elit iskolának számító oktatási intézménye. A suliba alapvetően két csoportba tartozó családok gyermekei járnak. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknek megtetszettek az iskola nevelési elvei, a másik csoportba meg azok, akik szeretnek társaságban azzal "villogni", hogy a gyermekük ide jár. 

Nos, reggelente ebben az utcában az iskolába ékező gyermekeket szállító szülők "jóvoltából" olyan közlekedési káosz tud kialakulni, mint egy indiai nagyvárosban. Először is van "kiss and go" parkoló, ahová azok állhatnának be egy rövid pár pillanatnyi időre, akik már nem akarják agyonpuszilgatni szeretett gyermeküket az iskolába indulásuk előtti percekben. Ebbe a parkolóba beáll a szülő a járművével, a gyermek kiszáll, adnak egy puszit egymásnak a lehúzott ablaknál és a szülő már teszi is ki az indexet jobbra és megpróbál besorolni a forgalomba. A gyermek meg elindul a suliba. Na itt máris van egy kis probléma. Mert nem is olyan kis gond visszasorolni a szűk utca forgalmába.

Milyen esetek történnek? Először is sok szülő - konstatálván, hogy nincs az iskola bejárata plusz-mínusz 15 méteren belül igénybe vehető parkoló - nemes egyszerűséggel megáll az út közepén és megvárja, míg gyermeke elhagyja a fedélzetet és elindul tökön-paszulyon a suli bejárata felé. Itt előfordul - és ez a jobb eset -, amikor a szülő a kocsiban maradva várja meg gyermek járműből való távozását, de rosszabb az, amikor ő is kiszáll és elkezdi ölelgetni és csókolgatni a gyermekét a tanítási naphoz kellő energiát biztosítandó. Ilyenkor az utca forgalma áll, a dudakoncert hamar elkezdődik, az út közepén álló szülő pedig felháborodva néz körül, hogy miért nem érnek rá mások, miért akarják őt gyors távozásra rávenni. 

A másik leggyakoribb eset, amikor - a Teslákkal, BMW X5-tel, Audi Q7-tel és még sorolhatnám a nem olcsó, de az iskola előtt megjelenő autócsodákat - szimplán megállnak a kapubejárókban és a kocsit otthagyva - természetesen széles ívben lesz...va, hogy esetleg a házban élők is szeretnének távozni otthonról járművel - elkísérik a gyermeküket a cuccával együtt a suli bejáratáig. Ott jönnek a búcsúpuszik és búcsúintegetések mindaddig, amíg a gyermeket el nem nyeli az iskola kapuja. Aztán elindul a szülő vissza a kapubejáróban felejtett járművéhez, de - milyen az élet - találkozik valamelyik jó ismerősével vagy barátjával és az bunkóság lenne a részéről, ha nem elegyednének egymással szóba. Nyilván tudják egymás telefonszámát, de hát mennyivel személyesebb így beszélgetni, mint a telefonon keresztül. Telnek a percek, a beszélgető szülők vidulva, nevetgélve osztják meg egymással a gondolataikat, a kapubejárón távozni igyekvő ott lakót meg eszi a méreg, mert elkésik a munkahelyéről. Aztán amikor végre visszacsámpázik a szülő a kapubejáróban hagyott járművéhez, még jön egy pár perces vita, hogy mit foglalkozik bárki is azzal, hogy ő hol parkolt le a kocsijával, vagy a "nyugodtan jelentsen fel, kilóra megveszem a rendőrséget" monológ hallható, vagy a testvéri szeretet jegyében - főleg a hímnemű egyedek szabálytalan parkolása esetében - a "fogd be a pofád, mert szétütlek" mondat is elhangzik. Majd a békesség jegyében elindul a kapualjból - végre szabaddá téve pár percre a lakónak a kapubejárót - ahová, ha nem túl éber a lakó, akkor pillanatokon belül újabb gyerekszállító szülő parkol be.

És ehhez az egész felforduláshoz a "habot" az utcát menekülő útnak használó - ott csak átjáró - járművek teszik fel, akinek jelentős száma csak tovább akadályozza az utca forgalmát.

Szóval ilyen az élet a Táncsics utcában, ahol az egyébként már régóta ott lévő iskola felújítását követően alakult ki ez a furcsa közlekedési rend, ami ellen gyakorlatilag az iskola vezetése teljesen tehetetlen. Pedig megpróbálnak tenni ellene, de miután Magyarországon élünk, ahol a szabadságnak egy sajátos értelmezése dívik - különös tekintettel a személyek vagyoni helyzetére - tökéletesen eredménytelenül. A megoldás nem lenne túl bonyolult: csak a KRESZ szabályait kéne betartani úgy, ahogyan azok le vannak írva. És akkor mindenki ott parkolna ahol lehet, ha nincs parkoló, akkor nem állnának meg az út közepén, hanem mondjuk valahol távolabb indítanák útba a gyermeküket, és még sorolhatnám a megoldási lehetőségeket. De erre egyelőre a szülők jelentős része nem nyitott. Szóval ez a magyar közlekedési módi Dunakeszi változata. Gratulálok!