Azt hiszem, szinte kivétel nélkül valamennyi sajtótermék foglalkozott a hírrel, miszerint Menczer Tamás csak azért elment Pécsre, hogy találkozhasson Magyar Péterrel. Normális gondolkodással azt hihetnénk, hogy a találkozón valami komoly, tényleg az országos politikában is számot tevő problémát szándékoztak megvitatni. De mint most már egyértelműen kiderült, Menczer Tamás azért ment oda, hogy - véleménye szerint -. Magyar Péter lásson végre egy férfit is. Hát ez a szándék elég nagy hülyeségnek tűnik, főleg, hogy a FIDESZ kommunikációját vezető személyről van szó, akiről az ember feltételezné, hogy nagyon a spiccen van a saját szakterületén.

Na, de mint kiderült a pécsi találkozóról szóló sajtóhírekből, ez az ominózus találkozó létrejött, és igazán alpári, suttyó találkozót sikerült a jelen lévőknek végig élvezni. Nem voltam ott, tehát csak arra tudok hagyatkozni, amit a különféle pártállású médiatartalom szolgáltatóktól sikerült információként begyűjtenem. De az biztos, hogy nem egy politikusokhoz méltó találkozóról van szó.

Nem is lehet, mert ha Menczer Tamás előzetesen bejelentett célja volt csak a találkozónak, az nagy baj. Lásson Magyar Péter végre egy férfit... Hát ez a stílus nem a kormányzópárt egyik meghatározó politikusához illik, sokkal inkább Balhés Döncihez, a hirtelengörönygyösi Taknyos Varnyú kocsma sztárvendégéhez.

Először is hová lett az egymás tisztelete - kérdezem én. Lehetnek politikai ellenfelek, utálhatják is egymást, de soha nem szabad egy bizonyos szint alá süllyedni. Egyik politikusnak sem. A stílusból egyébként abszolut kiérződik a provokáció szándéka. Menczer froclizni akarta Magyar Pétert, hátha valami olyasmit csinál, amit gondolom több szögből  felvettek képre és hangra is, hogy utána majd lehessen némi manipulálás után a médiában mutogatni. 

Egyébként kicsit röhejes épp Menczer Tamástól hallani/ olvasni, hogy majd ő megmutatja, milyen az igazi férfi. Anélkül, hogy meg akarnám bántani, de egy ilyen mondat egy olyan férfi szájából hiteles, akire ha ránéz a másik, akkor az jut eszébe, hogy nem szeretnék vele egy sötét utcán találkozni. Menczer Tamás nem ilyen karakter. Nagyon nem. Ezért is röhejes, amikor "péniszméregetésre" adja a fejét. 

Ne tegye Tamás! Egyrészt, mert a "péniszméregetés" a kocsmába, vagy a nehézfiúk világába való, nem a politikába és nagyon nem illik az ön személyiségéhez. Ha ez lesz a politikai stílus a jövőben, az nagyon nagy baj. Ráadásul, amint az információkból kisejlik, nem is vette fel a kesztyűt úgy Magyar Péter, ahogyan azt ön eltervezte. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert az ő számára, ön ugyanúgy nem férfi, mint viszont. És megmondom őszintén elég hülyén néz ki, amikor két "macskajancsi" szájkaratézik egymással. Ráadásul egy ilyen helyzetben ön könnyebben jár rosszabbul hiszen a hatalmon lévő politikai erőt képviseli úgy, hogy az egyébként elfogadhatatlan.

Szóval szerintem a "kinek van nagyobb" kérdés első fordulója nem a "kihívó" számára alakult kedvezően. Sőt inkább kifejezetten visszafelé sült el az egész. Menczer Tamás  - és ahogy olvasom nem csak előttem - nevetségessé tette magát és egy kicsit a FIDESZT is. Hiszen az ellenzék most tud tovább lovagolni azon, hogy milyen arrogánsan, vállalhatatlanul viselkednek a kormány vezető politikusai. Ezek után a nagy kérdés csak, hogy megérte? 

Hatásvadász a cím, de azt hiszem, hogy a téma, amiről szólni szeretnék az sokak érdeklődésére számot tarthat.  Szinte napi szinten lehet ugyanis olvasni, hallani azokat a feltételezéseket, hogy melyik állami vezető, országgyűlési képviselő, polgármester, és még sorolhatnám a személyeket lop a rábízott közpénzből. Bizonyíték persze általában nincs, illetve ha van is, arról hamarosan kiderül, hogy másképp értékeli azt akit felháborít az eljárás, és persze másképpen értékeli általában a nyomozó hatóság - feltéve, hogy van az ügyben feljelentés. 

Nos ebben az első leckében azokat a törvényes - vagy legalábbis annak tűnő - eljárásokat szeretném bemutatni, amelyek zöme szinte bizonyosan a közpénzek valamekkora hányadának a lenyúlását is jelentik. Az ugyebár ismert, hogy vannak mindenféle kötelezően betartandó jogi rendelkezések, amiket a közpénzek elköltésekor be kell tartani. Az értékhatártól függően vannak beszerzési eljárások és közbeszerzési eljárások. Ez utóbbiak a nagyobb összeg beszerzések esetén alkalmazandók. A nagyobb összeg az úgy nagyjából a nettó 15 millió forint körül van. Persze attól függően, hogy  mi a tárgya a közbeszerzési eljárásnak.

No, tehát az egyszerűbb a beszerzési eljárás, amelynek az értékhatára nem éri el a közbeszerzési értékhatárt. Ebben az esetben a tipikus eljárási mód az, hogy három árajánlatot kell bekérni és közülük a legkedvezőbbet kell kiválasztani. Fontos ezt a szót megjegyezni: legkedvezőbb!

A beszerzések esetében a megrendelő állami/önkormányzati szerv árajánlat kérő levelet küld meg olyan cégek számára, akik az általa beszerezni kívánt árut, szolgáltatást teljesíteni képesek.Ez elvileg nyilvános eljárás, de mivel az ajánlatkérő határozza meg, hogy kitől is kér árajánlatot, így már azért egy kicsit irányítottabbnak tűnik az egész. Az ajánlatkérés alapján a megkeresett cég - ha akar - ajánlatot tesz és azt megküldi az ajánlatkérőnek, aki a beérkezett ajánlatok közül kiválasztja a "legkedvezőbbet" és máris mehet a szerződéskötés és teljesítés, majd a számlák kiegyenlítése. Így aztán garantált a közpénzek tényleg leghatékonyabb felhasználása. Na ez volt eddig az elmélet. 

És akkor most jöjjön a gyakorlat, azaz hogyan történik mindez a valóságban. Általában a közpénzből gazdálkodó szervek közül azok, amelyek szeretik egy kicsit "okosba" megoldani az ügyeiket, léteznek "udvari beszállítóik". Ők azok, akiknek valamilyen jól működő kapcsolata van az adott szerv vezetőjével, aki még akkor is képes egy kicsit hajlítani a döntéshozók akaratát, ha az nem közvetlenül ő. Na, szóval, felmerül valamilyen beszerzési igény. Akkor jobb esetben megnézik először, hogy a piacon az adott dolgot/szolgáltatást mennyiért csinálja más. Aztán úgy keresik meg az "udvari beszállítót", hogy azt is megmondják, hogy kb. milyen összegű ajánlatot tegyen. Tegyük fel, hogy az "udvari beszállítónak" is megfelel az adott összeg még úgy is, hogy esetleg a megrendelő felé visszaosztandó összeg is belefér, akkor semmi gond nincs, mennek az ajánlatkérő levelek és jönnek az ajánlatok, amelyek közül a legolcsóbb, így a legkedvezőbb is az "udvari beszállítóé" és akkor ő nyeri a beszerzési eljárásban a jogot a szerződéskötésre és természetesen a teljesítésre. 

A másik lehetőség, hogy az "udvari beszállítónak" nem felel meg az összeg, amit neki mondanak, hanem attól többet szeretne. Ilyenkor sem kell elkeseredni, hiszen akkor még mindig van két lehetőség. Az egyik - és ez a leggyakoribb - az "udvari beszállító" feladatává teszik, hogy keressen még két olyan céget, aki drágább, illetve kedvezőtlenebb ajánlatot ad. Általában ilyen minden közpénzekből finanszírozott cégnek van. Mármint legalább két olyan partner cége, akivel így összedolgozva biztosítják, hogy még véletlenül se valami ismeretlen happolja el előlük az üzletet. Az ajánlatkérő közpénzből gazdálkodó szerv ugyanis csak azoktól fogja az ajánlatokat bekérni, akiket az adott "udvari beszállító" megjelöl, így a mellényúlás kizárva, a pénz ott fog landolni, ahonnan a visszaosztás is várható. 

Ez volt az egyik megoldás, amikor drágább az "udvari" ember, mint a pici ár. A másik megoldás, hogy az "udvari beszállító" megmondja, hogy ő mennyiért teljesít és a költségvetési szervnek kell azon törnie magát, hogy találjon a piacon drágábban teljesítő cégeket, legalább kettőt. Azért ez is szokott sikerülni. Na és akkor természetesen megint ki lehet hirdetni az "udvari beszállítót" nyertesnek, mert valóban ő lesz a legolcsóbb és így általában a legkedvezőbb ajánlatot adó cég, tehát mehet megint a biznisz.  

Egy pár szó, hogy mire is jó a "legkedvezőbb" szó a beszerzési eljárások elbírálásakor. Hát ez egy igen széles körben értelmezhető szó. A lényege, hogy ha semmiképpen nem jönne ki legolcsóbban az "udvari beszállító", akkor ez a fogalom az, ami még végső mentsvárként használható. A legkedvezőbb jelentheti azt, hogy a legolcsóbb, de azt is jelentheti, hogy  beszállító hamarabb tudja teljesíteni a megrendelést, nagyobb kötbérrel lehet biztosítani a szerződést, és még sok minden lehet ebben a körben értékelhető. A lényeg az, hogy a beszerzés kiértékelésekor erre vonatkozóan kell valamit írni, hogy ne lógjon ki a lóláb.

Aztán érdekes téma a visszaosztás témaköre is. A mi kis jogállamunkban, ugyanis szinte mindenki, aki egy adott településen a helyi költségvetési szervekkel üzleti kapcsolatban van, pontosan tudja, hogy hány százalék az, amit - általában előre - le kell adni az adott döntéshozó részére, hogy olajozottan menjenek a dolgok. Itt a mérték jelentős szórást mutat, amely függ egyrészt a beszerzés értékhatárától, illetve a döntéshozó kapzsiságától. Mostanság általában a legkisebb leadó a 10% körüli összeg, a legmagasabb esetleg meghaladhatja a 20%-ot is. Miután itt néhány millió forintos beszerzésekről van szó, a visszaosztott összegek - amelyek valamelyik döntéshozó zsebében landolnak - a néhány tízezer forinttól egészen 1-2 millió forintig is terjedhetnek. A lényeg, hogy mindenki jól járjon vele. A vállalkozónak forgalmat jelent és megélhetést, a döntéshozónak meg egy "kis" mellékest, az amúgy is rosszul fizetett közszférában végzett munkájáért kapott fizetése mellé. 

És jöjjön a nagy kérdés: KI FIZETI MINDEZT??? A válasz egyszerű: ÖN, aki adót fizet. Mert ezeknek az összegeknek a forrása a költségvetésben többnyire a befizetett adó.

Folyt.köv.

Egy igen érdekes tartalmú cikk jelent meg a telex.hu oldalán. Itt olvasható. Az igazság az, hogy egy kicsit felzaklatott, amit ott olvastam, mert eddig volt némi remény bennem, hogy nem mindenki korlátolt értelmi képességű, aki az ukrán-orosz háborúban meghatározó személy. De most őszintén csalódtam.

A cikk lényegében arról szól, hogy az ukrán elnök szerint a háború súlyos eszkalációjához vezethet, hogy Oroszország közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát lőtt ki Ukrajna területére. És ebből levonta a következtetést, hogy Oroszországnak nem érdeke a béke. Miután elolvastam a cikket teljes terjedelmében is, még inkább ott tartottam, hogy bizonyosan rosszul láttam a betűket. Ugyanis az okfejtés "kicsit  sánta". A gyerekkorom jutott eszembe, amikor egy verekedésről úgy számoltunk be, hogy "az úgy kezdődött, hogy visszaütött". Nos hát most is valami ilyesmi érzésem van.

Volodimir fejében bizonyára némi rövidzárlat lehet. Azzal semmi gond, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziója semmiképp nem tekinthető valami hangulatos kirándulásnak. Ez bizony háború a javából, ahol mindenki teszi a dolgát a pozíciójától függően. Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy Ukrajna a nemzetközi anyagi és fegyveres támogatás nélkül mondjuk 1-2 napon belül térdre esik az orosz haderő nyomása hatására. Nyilván ezt nem szeretnék, ezért is kellett kicsikarniuk az USA-ból és még néhány őket támogató országtól, hogy az Ukrajnának átadott rakéták közül azokat, amelyek elérik Oroszország távolabbi területeit, használhassák is. Az engedély megadva, Volodimir meg kiadta az ukázt: "Tölts! Tűz!" Aztán jól odadurrantott Putyinnak. Volodimir fejében a cikk alapján ez a vitézi cselekedete teljesen normális volt, tehát nem támadott, hanem védekezett, amikor ő lőtt először nagyobb hatótávolságú rakétával az oroszokra. Ha jól érzékelem, akkor Zelenszkij számára természetes volt, hogy ő ezt megteheti.

De bizonyára egy valami elkerülte a figyelmét: ő most háborúban áll Oroszországgal. Következésképpen az lett volna természetellenes, ha az egyébként jóval nagyobb hadipotenciált magáénak tudó Oroszország nem jelezte volna, hogy "Volodimir húzd meg magad a haverjaiddal együtt, mert baj lesz belőle"! Szóval az a kis piszlicsáré Oroszország vette a bátorságot és visszadurrantott Zelenszkijnek, csak éppen egy kicsit nagyobbacska tűzijátékkal. Arról persze a mi drága Zelenszkij barátunk nem igazán akar tudomást venni, hogy ő lőtt először nagyobb hatású fegyverrel. Az orosz medve csak visszaütött.

Ebből a helyzetből viszont a mi Volodimirünk penge élességű agyával azt a következtetést vonta le és kürtölte világgá, hogy Oroszországnak nem érdeke a béke. Fantasztikus következtetés. A nagy kérdés az, hogy Volodimir melyik univerzumban él. Mert ha itt, akkor meg a helyzetértékelő képességei mutatnak hiányosságot. Számomra ugyanis nem teljesen értelmezhető, hogy mire számított, amikor a rakéta kanócát meggyújtotta Zelenszkij? Arra, hogy Putyin térdre esik előtte és könyörög, hogy ne bántsák őket az ukránok? Hát ennek nem igazán látom a realitását. Annak annál inkább, hogy ha Volodimirünk tovább játszadozik ezekkel az amerikai meg brit játékszerekkel előbb-utóbb Putyin odadurrant közvetlenül a segge alá és egyáltalán nem biztos, hogy nem valami spéci töltet lesz azokban a ballisztikus rakétákban. És praktikusan az a célszerű, hogy közvetlenül Ukrajna a célpont egy ilyen rakéta bevetésekor, mert közel van. És nem azért, mert esetleg ezek a ballisztikus rakéták nem tudnának elrepülni akár Nagy Britanniáig is, hanem azért, mert ha Ukrajnát lövi vele, akkor rövid lesz a menetideje és kevés lehetősége lesz a légvédelemnek a kilövés után megsemmisíteni. Ha meszire célozgatnának, akkor a repülés sok percen keresztül tartana, és így a megfelelő elhárító rendszerek valószínűleg hatástalanítani tudnák a támadó rakétát.

Szóval szerintem Zelenszkij már elveszítette a józan ítélőképességét, ha a fejében még mindig az van, hogy Oroszország visszaadja a már elfoglalt területeket. Mert ez szerintem kizárt. És ha azt hitte, hogy azzal, hogy odalőtt az amerikai rakétákkal Putyin orra alá megijesztette, hát tévedett. Inkább felbőszítette. És ezután még azt magyarázni, hogy az oroszoknak nem érdeke a béke, kicsit álszent megnyilvánulás Volodimir. Főleg, mert te lőttél ilyen cuccal először. Megtehetted volna, hogy csak fenyegetőzöl vele, hogy van ilyened és majd használod. Akkor valószínűleg a másik is valami hasonlót cselekedett volna. De lőttél és visszalőttek. Tehát ebből az következik, hogy neked sem érdeked a béke.  Valószínűleg a háború jobban fizet!

Immár három éve tart a háborúskodás Oroszország és Ukrajna között. Szerintem ezt az orosz elnök nem így képzelte, de ha már ezt dobta a gép, akkor nem hátrál meg. Amikor elkezdődött a háború - ami egyébként valóban nem tekinthető egy probléma korrekt megoldásának Oroszország részéről - akkor első látásra talán az látszott a legvalószínűbbnek, hogy Oroszország néhány hét, vagy hónap alatt "bedarálja" Ukrajnát és vége. De amint a jelenlegi helyzet mutatja nem ez történt, mert Ukrajna vitézül helyt áll.

A háború megkezdésekor is feltűnően gyorsan kitört az USA-ból és az EU-ból a szolidaritás érzése és minden lehetőséget megragadtak arra, hogy Ukrajna számára támogatást nyújtsanak. Egy kicsit ez a nagy lelkesedésük a támogatásra azért furcsa volt, mert más hasonló esetben nem látszott még ekkora együttérzés. Kívülről az egyszerű halandó azt láthatta, hogy ömlik szinte számolatlanul a pénz Ukrajnába, ugyanígy egy csomó fegyver. Aztán jöttek a szankciók Oroszországgal szemben, amivel valamelyik nagy "szakember" térdre kívánta kényszeríteni Oroszországot. De amint a jelenlegi helyzet mutatja - úgy tűnik, hogy a pénzek kidobott pénzek voltak, a szankciók következményei jobban sújtották azokat, akik kitalálták, mint az oroszokat. 

Szóval kialakult egy olyan háborús helyzet Európában, amelynek a megoldása nem látszik. De miért? Egyrészt azért, mert mindkét oldalon "nyakas" ellenfelek állnak, akik egy tapodtat sem akarnak tágítani, nehogy a respektjükön folt essen. Bár az ukrán oldal inkább látszik USA-NAgy Britannia-EU-Ukrajna vegyes válogatottnak, míg a másik oldalon is már felbukkantak "légiós" játékosok a távolkeletről. A nagy kérdés az, hogy mi lesz ennek a háborúnak a kimenetele.

Hogy béke nem, az bizonyos, hiszen ahhoz valamelyik félnek el kellene ismernie, hogy alulmaradt ezen a "meccsen". Ilyet hiú ábránd volna elvárni - papírforma szerinti - két szemben álló féltől. Oroszország egy világhatalom, Ukrajna hozzá képest csak egy kis "porbafingó" ország. Tulajdonképpen, ha minden a történelmi hagyományokat követve történt volna, akkor Ukrajnának már régen kapitulálnia kellett volna, hiszen a hadereje töredéke csak az orosz haderőnek. Régebben is mindig az volt a "forgatókönyv", hogy jött valaki, megtámadta a másikat, aztán ha erősebb volt, akkor legyőzte, ha gyengébb volt, akkor meg visszapucolt a saját területére. De most Ukrajna nem futamodik meg. Nem is nagyon teheti, hiszen ebben az országban olyan nagy már a támogató országok gazdasági érdekeltsége, hogy ezek az országok nem hagyhatják, hogy mindent lenyúljon Oroszország. Tehát foggal-körömmel küzdeni kell Ukrajna mellett. De azt azért ezeknek az országoknak a vezetői is pontosan tudják, hogy ha nyíltan háborúba bocsátkoznak Oroszországgal, akkor az a harmadik világháború kitörését eredményezi, amelynek a kimenetele előre pontosan nem jósolható meg. Így csak szolidaritási alapon támogatják Ukrajnát, amiről azonban a legtöbben pontosan tudják, hogy köze nincs a szolidaritáshoz, inkább a saját vagyonuk megmenése a cél. A humanitárius következményekre meg mindenki széles ívben sz..ik.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy háború emberáldozatok nélkül nem létezik. Háborúban halnak meg katonák, civilek, olyan személyek, akik se a háborút nem akarták, sem egy puskalövéssel nem vívták ki maguk ellen az ellenség haragját. Gyereket, öregek, betegek, stb. De jelen pillanatban a háborúba ilyen-olyan módon belekeveredő emberek életével viszont az égegyadta világon senki nem foglalkozik. Pedig azt hiszem - lehet teljesen naivan - hogy nem lehet olyan magasztos cél, amely emberek ezreinek a halálával igazolható csak. Pláne úgy, hogy akik az egész helyzetet kikeverték, azok sunyítanak valamilyen jól védett és fűtött bunkerben, számolgatják, hogy mennyi pénz jut a sok támogatásból zsebbe és eszük ágában sincs kitenni magukat egy lehetséges sebesülésnek. Na ezek az igazi, jellemes emberek. Minden oldalról, mindentől függetlenül. A szememben egytől-egyig háborús bűnös mind. Beleértve azokat is, akik a támogatásaikkal meghosszabbítják az agóniát ebben a háborúban. Mert az biztos, hogy olyan eredménye nem lesz ennek a helyzetnek, amely mindenki számára megfelelő.

Azzal, hogy a jelenlegi amerikai elnök - Joe Biden - engedélyezte, hogy a nagy hatótávolságú rakétákkal Ukrajna a mélyebben fekvő orosz területeket is támadhassa, lehet, hogy egy végzetes döntést hozott a világ számára. Az persze nagy kérdés, hogy ő pontosan értette-e, hogy ennek a döntésének milyen következményei lehetnek. Az engedély úgy gondolom, hogy nem azt jelenti, hogy ha van, "akkor azonnal lövöldözzük is meg így az oroszokat". Mert Ukrajna hős, szakavatott hadvezére és egyben elnöke valamiért mégis így látta. Aztán máris jött a sipákolás, amikor egyrészt az orosz nukleáris doktrína tartalma megváltozott, na meg sikeresen ballisztikus  rakétát lőttek ki Ukrajna területére. Azt hiszem azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ha az ukránok lőhetik Oroszország távolabb fekvő területeit, akkor erre nem lesz orosz válasz. És még jó, hogy csak ilyen válasz érkezett.

Kívülről az látszik, hogy az Ukrajnát támogató erők hátulról tolják be a pénzt, fegyvert, mindent Zelenszkijnek és közben meg azt figyelik, hogy mi lesz az oroszok reakciója. Kicsit olyan ez, mint amikor cibálják az oroszlán bajszát, és várják, hogy mikor fogja emiatt elveszíteni a türelmét. Ráadásul a "cibálásra" még találtak is egy igazi balekot: az ukrán elnököt. Ez az ember gondolkodás nélkül vágóhídra küldte és küldi azokat az ukrán állampolgárokat, akiknek semmi szerepük nem volt a háború kirobbanásában. Akiknek meg volt, azok meg küldözgetik őket golyófogónak a frontokra. Nyilvánvalóan vannak olyan ukránok is, akiknek a hazaszeretetük olyan erős, hogy tényleg elhiszik, hogy ha meghalnak a hazáért, akkor ez így jobb lesz. Nem lesz jobb, mert az egész konfliktust ha nézzük egy egy óriási üzlet tulajdonképpen, csak nem a katonák számára. Hanem a politikai elit és a hozzájuk kapcsolódó nagy vállalatok tulajdonosainak, a fegyvergyárak tulajdonosainak és majd azoknak, akik jó pénzért a csatározások végén újjáépítik az országok lerombolt területeit. Csakhogy közben százezrek halnak meg értelmetlenül a semmiért.

Mondogatják persze, hogy azzal, hogy távolkeleti katonák megjelentek az oroszok oldalán, elkezdődött ténylegesen is a harmadik világháború. Szerintem ha az az ismérve a harmadik világháborúnak, hogy ki száll be még a "buliba", akkor az már jó rég elkezdődött, valamikor akkor, amikor már a NATO katonai tanácsadók, amerikai kiképzők megjelentek ebben a konfliktusban. És persze azt senki sem tudja, hogy hány olyan katona harcol egyik vagy másik oldalon, aki se nem ukrán se nem orosz. Hanem csak szeret háborúskodni ilyen vagy olyan megfontolásból.

Száz szónak is egy a vége: nem szeretek egyetérteni a miniszterelnökünkkel, de azt hiszem, hogy igaza van abban, hogy az elkövetkező két hónap nagyon fontos lehet. Ha tovább "csesztetik" Putyin elnököt azzal, hogy lövöldözgetik Oroszország határtól távolabb eső területeit, valószínűleg előbb-utóbb el fog szakadni a cérna és revansot fog venni. És abban csak reménykedhetünk, hogy azokra a fránya interkontinentális ballisztikus rakétákra nem szerelnek fel nukleáris robbanófejeket. Ha erre sor kerül és kilövik, akkor bizony sem az USA, sem a britek, sem egyik EU ország sem lesz biztonságban, mert elérhető távolságban helyezkednek el a rakéták számára. Nem szeretnék jó jós lenni, de a most Ukrajnára  kilőtt ilyen rakéta után egyáltalán nem kizárt, hogy a következő nem Ukrajnának lesz címezve, hanem valamelyik lelkes Ukrajnát támogató országnak. És ezt mindenképpen el kell kerülni.

Remélem, hogy vannak a szemben álló felek között is, akik hasonlóan gondolkodnak és az ész nélküli pusztítás helyett a kompromisszum keresést választják.   

A napi politika részévé vált az alcímben szereplő "mérkőzés" nyomon követése. A sajtóban naponta jelennek meg cikkek, amelyek megpróbálják kitalálni, hogy mi is lehet háttérben. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy egy elvileg jól működő párkapcsolat nem arról szól, hogy ki tud több hangfelvételt rögzíteni a közös beszélgetésekből csak azért, mert majd egyszer jó lesz valamire. Ezt csak a hülyék, vagy a ténylegesen agymosottak veszik be. Egy reálisan gondolkodó emberben kérdések tömkelege merül fel, amikor megpróbálja megérteni a helyzetet. 

Az egyik leggyakrabban felmerülő magyarázat, amit erre az egyébként mind erkölcsileg, mind jogilag erősen kifogásolható jelenségre talál az egyszerű halandó, hogy ez bizony egy előre megrendezett politikai színdarab. A szereplők közül bizonyára volt(ak), akik nem gondolták volna, hogy ez megtörténhet, de bizonyosan voltak olyanok is, akik egy előre, mások által megírt forgatókönyv alapján irányították a történéseket.

Nos, bizonyára elég sokan vannak, akik akár James Bond, akár Jason Bourne történeteit szívesen nézik és élvezik. A realitás az, hogy az ezekben a filmekben bemutatott képsorok jelentős részben csak annyiban a fantázia szüleményei, amennyiben egy meghatározott szereplőgárdához kötődnek. De egyébként a világban oly aktívan működő titkosszolgálatok sok hasonló megoldást alkalmaznak. Bizonyára nincs az "arzenálban" falon járó cipő, kamiont is rögzíteni képes WC papír és még sorolhatnám a trükkös eszközöket, amelyek a filmkockákon életre kelnek. De az viszont nem a képzelet szüleménye, hogy bizonyos érdekek érvényesítése érdekében előre megírt és viszonylag jól kiszámítható következményekkel járó eseménysorozatot játszatnak el az előre kiválasztott és beavatott szereplőkkel, persze úgy, hogy akin majd a végén csattan az ostor, az lehetőség szerint csak akkor szembesüljön az események következményeivel, amikor már késő. Utána nincs más tennivaló, csak hitelesnek "eladni" a tömegek felé ezeket a történeteket és várni, hogy a következmények beálljanak. Ez egy nagyon régi eljárás a titkos világ szereplői számára, hosszú évekre, évszázadokra visszatekintő "hagyományai" vannak. És ami a lényeg: a tömegek mindig elhiszik azt, amit velük el akarnak hitetni.

Úgy vélem jelen esetben is egy olyan előre megírt és megtervezett eseményfolyam részeseivé vált a közvélemény, amit már eleve így is terveztek meg. Szeretném előre bocsátani, hogy amiket leírok, azok zömében spekuláción alapulnak, de gondolatébresztésre jók, hiszen olyan tények egymás mellé helyezésével alakult ki a történetem, amelyeket a sajtó már eddig is nyilvánosságra hozott. Azt gondolom, hogy Magyar Péter sorsa már akkor megpecsételődött, amikor megromlott a feleségével a viszonyuk. Egy politikus magánéleti problémái komoly nehézséget okozhatnak a mögötte álló politikai erő további működése tekintetében. Ezért úgy vélem, hogy már ekkor megszületett a megfelelő személyek fejében az ötlet, hogy Magyar Péterre fokozott figyelmet kell fordítani és ha "renitenssé", azaz veszélyessé válik politikailag, akkor mindent el kell követni azért, hogy kiüssék a képzeletbeli sakktábláról, mielőtt még komoly problémát okoz. 

Az események tükrében azért jól láthatóvá vált, hogy Magyar Péter valóban elszabadult hajóágyúvá vált akkor, amikor a volt feleségét az ominózus kegyelmi ügyben - amiben teljesen nyilvánvalóan Varga Judit csak egy eszköz volt a hatalom számára - szó szerint "kinyírták". Áldozata lett a miniszter asszony a saját politikai közösségének, kényelmetlenné vált, tehát ki kellett szedni abból a helyzetből. De ez nem azt jelentette, hogy a politikai gyámság megszűnt felette. Nyilvánvalón oda kellett rá figyelni, hiszen nagyon komoly adathalmaz birtokában volt, ami természetesen értékessé tette még így is. De Magyar Péter begőzölt és mindent egy lapra feltéve belerúgott a FIDESZ elitjébe. Meggyőződésem, hogy Magyart akkor is támadták volna és megpróbálták volna valamilyen módon elhallgattatni, ha nem vág bele politikai karrierbe. De ez az irány számára egyfajta kényszercselekvés lett, mivel ha nem ezt lépi, akkor csendben bármi is történhetett volna vele. Így, hogy a politika színpadára lépett, megnehezítette a helyzetet, de egyben ki is jelölte az utat az általa támadott kör számára.

Biztos vagyok benne, hogy gyorsan átírták az események forgatókönyvét, aminek a központi eleme Magyar Péter és Vogel Evelin kapcsolata lett. Teljesen hétköznapi esemény az, hogy két ember, akik eredetileg egy párt alkotnak próbálják megismerni annyira egymást, hogy el tudják dönteni, hogy lesz-e közös jövőjük vagy sem. Ebben az időszakban előfordulhatnak olyan súrlódások, amelyek a közvélemény számára abban az időszakban nem is érzékelhetők, de amikor végül szakításra kerül a sor, már úgy lehet tálalni, mint egy horrorisztikus kapcsolatot, amelyben természetesen az előzetesen megírt forgatókönyv szerint lesznek a szereplők áldozatok. 

Ha elvonatkoztatunk a hangfelvételektől, akkor a sajtóban eddig megjelent cikkekből az derülhetett ki, hogy két ember rájött, hogy nem működik köztük a kapcsolat és szakítottak. De a szakítással kapcsolatban sok olyan körülmény is előkerült, ami egyébként egy átlag párkapcsolat megszakadásakor egyáltalán nem jelentkezik. Mire is gondolok? Miért volt fontos Vogel Evelin számára, hogy ha már mégsem Magyar Péter az igazi, akkor nem csak szétváltak, hanem még jól le is kell járatnia? Vogel Evelin nevét senki nem ismerte addig, amíg Magyar Péterrel össze nem jött, majd szakított. Aztán az is érdekes, hogy Vogel Evelin miért épp annál a FIDESZ közeli pénzembernél talált menedéket, akinél teljesen véletlenül Magyar Péter korábbi felesége is állítólag dolgozik. Aztán miért érez Vogel Evelin kényszert arra, hogy megmutassa az emberek számára, hogy milyen is az "igazi" Magyar Péter? Az már csak kérdés számomra, hogy egyébként miből él Vogel Evelin? A FIDESZ ugyebár tagadja, hogy pénzzel támogatná, fizetné Evelint. Ő pedig nem látszik dolgos kétkezi munkásnak. Tehát akkor bizonyára más a forrása a megélhetésének.

Visszatérve az eredeti gondolataimhoz: az ember az élete során szerzett tapasztalatai alapján általánosít. Én is azt teszem, amikor hitetlenkedek abban a tekintetben, hogy csupán a megromlott érzelmi kapcsolatokra tekintettel támadja oroszlánként Vogel Evelin Magyart. Ez nagyon nem tűnik hihetőnek. De ha feltételezzük, hogy egy előre megírt forgatókönyv része, hogy Vogel Evelin az országot Magyar Pétertől megmenteni kívánó honanya, akkor viszont minden  a helyére kerül. Akkor már egyértelmű, hogy mi a feladat, a cél, amit végre kell hajtania. Ráadásul még Magyar Péter komoly problémát is jelent a FIDESZ-nek, mert állandóan hetvenkedik és a népek meg egyre inkább támogatják.

És joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mi az újság ezekkel a hangfelvételekkel? A tudomány fejlődésének eredményeképpen "végre" eljutottunk oda, hogy már azt sem szabad elhinni, amit a saját fülünkkel hallunk. Ami számomra azt támasztja alá, hogy az inkriminált felvételek abban a formában és ott nem készülhettek, az az, hogy még a leghülyébb politikus is vigyáz arra, nehogy olyanokat mondjon nyilvánosan, amelyek sértőek valamely társadalmi csoport, vagy szűkebb emberi csoportok számára. Különösen nem csinál ilyet, amikor minden egyes támogatóra szüksége van. Azt meg nyugodtan kezelhetjük tényként, hogy a mesterséges intelligencia jelenlegi fejlettségi szintjén gond nélkül képes megfelelő hangminták alapján bármilyen beszélgetést leszimulálni. 

Szóval azt hiszem, hogy bennünket, akiket foglalkoztat ez a téma most megpróbálnak nagyon átvágni. Részesei vagyunk egy olyan "mesének", amit a magyar politikát irányító szakemberek - a magyar Grimm testvérek(?) - írnak és velünk magyar állampolgárokkal meg akarnak etetni.  

A 24.hu oldalon olvastam egy cikket, amely arról szól, hogy a FIDESZ javaslatot tett az országgyűlési egyéni választókerületek átrajzolására és egy új struktúra kialakítására. A cikk itt olvasható.

Az természetes, hogy időről időre szükséges lehet a választókerületek újra rajzolása, mivel az emberek ide-oda költözgetnek. De az már korántsem biztos, hogy ilyen gyakorisággal. Nehezen képzelhető el, hogy 1-2 ciklus alatt olyan mértékű "népvándorlás" történt volna, ami egy ilyen "farigcsálást" aktuálissá tesz. Sokkal inkább arról van szó, hogy a FIDESZ foggal-körömmel biztosítani akarja, hogy 2026-ban is ő kerüljön kormányzati pozícióba, amit úgy tud elérni, hogy átstrukturálja a választókerületeket.

Bizonyára akadnak olyanok, akik nem értik meg, hogy miért is jó az a FIDESZ-nek , ha átrajzolják a választókerületi határokat. A magyarázat sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk.

Az a helyzet ugyanis, hogy a választókerületekben elért választási eredményeket tartalmazó jegyzőkönyvek nyilvánosak, azok adataihoz bárki hozzáférhet. Ráadásul nem csak egy összesített választókerületi eredmény jegyzőkönyv adatait lehet megismerni, hanem a szavazóköri jegyzőkönyvek adatait is. Ezeket a szavazóköri jegyzőkönyveket pedig csak össze kell nézni a szintén nyilvánosan elérhető szavazóköri utcajegyzékkel és máris meg lehet mondani, hogy bizonyos utcák tekintetében melyik párt milyen eredményt ért el.

Na most nem kell mást csinálni, csak arra való hivatkozással, hogy a szavazásra jogosultak arányosabb szétosztása indokolt, meg kell nézni, hogy melyik szavazókörökben ért el mondjuk jobb eredményt az ellenzéki jelölt. Ha ezeket a szavazóköröket már sikerült megállapítani, akkor nem kell mást tenni, mint a szomszédos választókerületből néhány olyan szavazókört, ahol mondjuk a kormánypárt jó eredményt ért el, át kell pakolni olyan választókerületbe, ahol nem és akkor máris gyengítve vannak az ellenzékiek. Hiszen az új választókerületben már ott vannak azok a szavazókörök, ahol jó eredményt ért el az ellenzék, de egy csomó olyan szavazókör is itt van, ahol meg gyengén szerepeltek. Az így kialakított új választókerületben már többségben lesznek várhatóan a kormánypártra szavazók. Ebben az új helyzetben bár várhatóan kisebb arányban, de még mindig a kormánypárt fog nyerni. Viszont a másik választókerületben, ahol az ellenzék korábban nyert, bekerülnek olyan szavazókörök, ahol meg a kormánypártiak nyertek, így várhatóan már ott sem lesz nyertes az ellenzék, vagy ha nyer is, de töredékszavazatból több marad a kormánypártnak. Ad abszurdum így lehet azt elérni, hogy a korábban ellenzéki választókerületeket is megszerezhessen magának a kormánypárt és ne ellenzéki képviselő, hanem a FIDESZ képviselője kerüljön be a képviselői székbe.

Nos ez az eljárás nem más, mint a választási csalás törvényesített módja. Miután a FIDESZ rendelkezik a szükséges többséggel a Parlamentben, így borítékolható, hogy a változtatások csont nélkül át fognak menni. Jogi szempontból ez az egész cécó nem lesz más, mint törvénymódosítás. De a mögöttes szándék a hatalom további megtartása - enyhén szólva - nem elegáns és erkölcsös módon. Ugyanis jelen esetben nem kell a FIDESZ-nek érdemben további munkát belefeccölni a kampányba azért, hogy meggyőzzék a választókat, hogy ők az érdemesek a mandátumra, hanem csak a szavazatokat "átcsoportosítva" az igényeiknek megfelelően begyűjteni. Ugyanannyi szavazóval is meg lehet így fordítani egyes választókerületek eredményeit. Csak jól kell számolni. 

De száz szónak is egy a vége: ez nem más, mint a politikai hatalom megtartása érdekében - a törvény adta kereteket kihasználva, sőt azzal visszaélve - törvényes választási csalás a 2026-os választások eredményének befolyásolására. 

Már nem is számolom, hogy hány olyan "hiteles" hangfelvétel került nyilvánosságra, amelyen a Magyar Péter szájából elhangzott mondatok hallhatók. Elvileg. Mármint elvileg tőle, de miután szerintem nem voltunk ott és a technikai fejlődés lehetőségeit is figyelembe kéne venni, így a legkevesebb az, hogy szkeptikus vagyok, hogy ezek a mondatok ott és akkor hangzottak el. Sőt! A szkepticizmusom egyre jobban nő

A leginkább érdekes körülménynek azt tartom, hogy lassan számolatlanul kerülnek napvilágra hangfelvételek. Olyanok, amelyeknek a keletkezési körülményei minimum zavarosak. Arról már nem is nagyon szeretnék beszélni, hogy mennyire lehet jogszerűen az így rögzített felvétel, de oda se neki, eddig sem az volt a jellemző, hogy mindenkire egyformán vonatkoztak volna a jogszabályok.

A másik észrevételem, hogy kizártnak tartom, hogy egy politikai pályán, egyébként felszálló ágban lévő politikus ne figyeljen oda kínosan arra, hogy ha beszél, akkor ott csak olyan tartalom hangozzék el, amit később nem tudnak majd ellene felhasználni. Volt szerencsém jobbról is és balról is politikusokat személyesen ismerni. Közös ismertetőjegyük az volt, hogy némi paranoiás jegyeket mutattak. Pont ebből az aspektusból. Tehát, hogy figyeltek kinek mikor mit mondanak, mert ugyebár esetleg "az ellenség is hallja".

Az az egyre erősödő megérzésem, hogy most a kormányzati propaganda más eszköz híján nem tudott mást kitalálni, csak hogy teljes gőzzel bebizonyítsa, hogy mekkora egy bunkó gyökér a Tisza párt elnöke. De az már a fantasztikum világát idézi, hogy a nyilvánosságra hozott hangfelvételek alapján csak olyan kijelentései voltak Magyar Péternek, amellyel másokat lefikáz. Azt nem állítom, hogy soha nem használhatott hasonló kifejezéseket, de azt már nehezen hiszem el, hogy csak ilyen megnyilvánulásai voltak. 

Az is sántít számomra, hogy most egy olyan képet próbálnak elhitetni velünk, hogy van Magyar Péter és pártja, akik a lenéző, mindenki pocskondiázó, sértegető vonal képviselői és van a kormányzati propaganda, amelynek a képviselői feje felett ott ragyog dicsfény, a glória. Szent emberek egyetlen negatív gondolat nélkül a magyar társadalomhoz tartozó emberekről. Na most van az a pillanat, amikor még magamat sem bírom ki röhögés nélkül. Miért is lennének ők mások, mint más politikusok.Ha Magyar Péterről ezt sugallják, akkor ők is ilyen gondolatokat hordozhatnak magukban. Hogy miért nem szivárogtak ezek eddig ki a nyilvánosság elé? Talán azért, mert ellenzéki oldalról még senki nem süllyedt le olyan mélyre a politikai mocsárban, hogy az MI segítségével próbálja meg kicsinálni a riválist.

Egyébként bizonyára a kormány propagandistái még nem tanulmányozták át az 1973-ban Stockholmban történt bűnesetről készült elemzéseket. De hogy meg is kíméljek bárkit attól, hogy kutakodnia kelljen ebben az ügyben, ez az esemény hívta életre a "stockholm szindróma" néven ismert pszichológiai jelenséget, amelynek az a lényege, hogy egy idő után azok, akik elszenvedői egy helyzetnek - pl. akikről negatív véleményt sulykolnak - egy idő után szimpatikussá válnak és nem elutasítják őket, hanem támogatják őket az emberek. Bár kicsit jelen esetben is sántít a hasonlatom, de az az érzésem ezekről az állítólagos hiteles hangfelvételekről, hogy előbb-utóbb kontraproduktív módon épp Magyar Péter támogatottságát fogják növelni. 

És még egy gondolatsor, mielőtt bejegyzésemet zárom. Demokrácia. Ez egy fogalom. Csak számomra az a kérdéses, hogy mennyire lehet demokratikusnak tekinteni egy olyan eljárást, amely nem a politikai sokszínűség biztosítására törekszik, hanem arra, hogy lehetőség szerint a 2026-os választásokig "kiirtsa" még az írmagját is annak a politikai formációnak, amely úgy tűnik, hogy eredményesen ellensúlyozhatná a jelenlegi mindenható kormányzati hatalmat.     

Na nem a szőrme ruházati termékre gondoltam, amikor a bejegyzésem címének választottam. Az járt a fejemben, hogy egyre többször lehet olyan tartalmakat olvasni, ahol egyik vagy másik televíziós vetélkedővel kapcsolatban a nézők "bundát" kiáltanak, amikor valamilyen döntés megszületik az adott műsor folyamatában. Elgondolkodtató ez az egész jelenség. Vetélkedő műsorok, amióta az eszemet tudom, léteztek. Mindegyiket meg is nyerte valaki, a többiek pedig vesztesként távozhattak. De soha ennyiszer nem merült fel bundagyanú, mint mostanság.

Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony egyáltalán nem meglepő ez a jelenség. Kicsit leképezi ez is a mai magyar valóságot, illetve az emberek által erről alkotott véleményt. Ha valaki bundát kiált, akkor abban benne van az a feltételezés, hogy valamilyen oknál fogva nem az kapja az adott előnyt, elismerést, aki arra jobban rászolgált, hanem az, aki a háttérben valamilyen ismeretlen oknál fogva - ami persze lehet csak egy feltételezés is a bundát kiáltó részéről - érdemtelen arra, de mégis segíteni szükséges az ítészeknek az ő előre jutását. 

Nyilván a műsorokat nézők jó sokan vannak, az adott műsorban zsűrizők meg csak néhányan. A nézők közül jelentős többségben vannak a dilettánsok, míg a zsűri tagjai valamilyen módon mégiscsak az adott területet legjobban ismerő, legprominensebb képviselői. Mégis úgy tűnik, hogy működik a sok lúd disznót győz elmélet és a sok dilettáns megalapozatlan véleménye - köszönhetően a bulvársajtó szenzációhajhászó működésének - meg tud jelenni szemben a szakemberek véleményével, sőt még meg is kérdőjelezhetik azok megalapozottságát. Na de miért?

Azért, mert - és ezt bármennyire is fáj kimondani - sajnos a protekcionizmus, a korrupció része lett a mindennapi életünknek. A mai magyar társadalom már úgy működik, hogy észre sem veszi azt, hogy sokszor nem külső behatástól mentesen születik meg egy-egy döntés, hanem nagyon is manipulált módon. És tökmindegy, hogy EU ide vagy oda elvárja azt, hogy vissza legyen szorítva a korrupció. Elméletben vissza is van szorítva, de csak annyiban, hogy működik az a kommunikációs eljárás, amelyben ha sokszor sulykolják ugyanazt az információt, állítást, akkor azt a befogadók el is hiszik és ugyanazt fogják szajkózni. És észre sem veszik, hogy adott esetben a tetteik cáfolják meg éppen azt, amit mondanak. Magyarul nem fog attól megszűnni a korrupció, ha sokszor mondjuk, hogy nincs, hanem attól ha nem csináljuk.

De biztos, hogy van "bundázás" Magyarországon. Csak néhány példa: államigazgatási szervhez jobb beosztásba csak akkor lehet bekerülni, ha van "hátszél", sok esetben az álláspályázatok csak azért vannak kiírva, mert muszáj. De ekkor már pontosan lehet tudni, hogy ki a nyertes, mert ő bizony valakinek a támogatottja, vagy a "családhoz" tartozik. 

Nem hiszik? Nos itt van egy cikk, még valamikor 2024. tavaszán jelent meg a Magyar Narancsban. 

Ha valaki elolvassa, akkor mi az üzenete a jelenségnek - és nem a cikknek - az olvasó számára? Szerintem az, hogy kit érdekelnek azok fránya törvények, amik egy ilyen helyzetet tiltanak. Kellett a pozíció a rokonnak és megkapta. Nyilván az is kiderült a cikkből, hogy erről a kapcsolódásról a polgármester is jól tudott, sőt ha jók az ismereteim ebbe a státuszba csak ő nevezhet ki, csak éppen miután kampány volt ebben az időszakban, előhúzta az ilyenkor szokásos "csak le akarnak járatni bennünket" kártyát és minden maradt úgy ahogy van. Ahogy a cikkből olvasható a felügyeleti szerv mossa a kezét, a helyzet meg a mai napig vélhetőleg ugyanaz marad. Pedig jobban belegondolva, ez az ügy bizony másik jogterületet is érint, olyat, ami azt firtatja, hogy ki, mikor, miért, mennyiért, stb. szegte meg a nyilvánvalóan létező és tiltó szabályokat.

Azt csak szeretném közbevetni, hogy korábban már többször érintettem bejegyzéseimben Göd polgármesterének működését, de jelen esetben már ezen sem csodálkozom, hiszen épp a cikkben szereplő szomszédtól "tanulja a szakmát" Kammerer és szemmel láthatóan jó tanítvány.

De hogy ne csak a közigazgatást ekézzük bundaügyileg, nyugodtan gondolhatunk az egészségügyre is. A mai magyar egészségügyi rendszerbe bele van kódolva a bundázás, a korrupció, amit ugyan törvénnyel ügyesen leszabályoztak, de ettől még létezik és soha nem látott módon virul. Hónapos várólisták az állami egészségügyben. Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a keresetéből levont egészségügyi járulékokra tekintettel elvárja, hogy ezért az egészségügyi rendszer ellássa, az bizony csalódni fog. Ha csak nem sürgősségi eset, akkor több szakellátás várólistája olyan hosszú, hogy a Holdig ér. Csoda-e ha újra bekapcsolnak a már megszokott reflexek és némi pénzecske segítségével próbálják meg megolajozni a csikorgó rendszer kerekeit. Persze egyszer-egyszer előfordul, hogy lebukik az orvos, aki ezt elfogadja, de még mindig sokkal több olyan esetről hallok, amikor villámgyorsan valaki a várólista elejére kerül ennek az "olajozásnak" köszönhetően. 

De nem szeretném tovább tépni a számat. A lényeg, hogy a "bunda" volt, van és ahogy elnézem lesz is. Szinte mindenütt. 

Szerintem új betegség ütötte fel a fejét a médiában. Én a magam részéről Magyar-fóbiának nevezném. Mert lassan tényleg ott tartunk, hogy ha az emberfia "felüti" a különböző sajtótermékeket, akkor azzal találja magát szemben, hogy 10-ből legalább 5-6 Magyar Péterről szól. A FIDESZ propaganda lapok bizonyosan hozzák ezt az intenzitást. És az járt a fejemben, hogy miért is?

Ha az a véleményük - amit ugyebár olvashattunk is már több helyen - hogy szimplán hülyének tekintik Magyart, akkor mi az oka, amiért ennyit foglalkoznak vele. Ha valaki hülye, akkor az hülye. És az emberek azért nem annyira dilettánsok, hogy ne tudjanak kiszűrni egy hülyét.

Azzal, hogy ennyit foglalkoznak Magyarral, számomra ennek az az üzenete, hogy velemiért félelmet kelt a FIDESZ propaganda gépezetében. "Félek tőle, de nem ismerhetem el, ezért támadom". Valami ilyesmi vezérgondolat lehet most a fejekben. És ez a gondolat, teljesen független a mostanság mindenütt olvasható mesterséges intelligencia által koholt felvételektől, hiszem már hetek óta ez a tendencia. Magyar Péter folyik mindenhonnan.

A közvélemény-kutató cégek által kiadott elemzések minimum fej-fej melletti támogatottságot közölnek a FIDESZ és a Tisza párt vonatkozásában. Sőt, van ahol már a Tisza vezet. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az adatoknak a pontossága azért eléggé megkérdőjelezhető. És ezzel tisztában van mindenki, aki politikával foglalkozik. A közvélemény-kutatók szerepe a háttérben bizonyos tekintetben az, amikor politikai támogatottságot mérnek, hogy a számokkal mozgósítsanak is. Mármint az adott politikai oldal szimpatizánsait, akik számára szeretett pártjuk alultámogatottsága bizonyára ösztönzőleg hat. És persze fordítva is igaz lehet - elaltathatja a magasan támogatott politikai erők szimpatizánsait. 

De az jól látható, hogy közvélemény-kutatók ide vagy oda a FIDESZ médiabirodalma fő témaként csak azzal tud foglalkozni, hogy Magyar Pétert fikázza. Vagy így vagy úgy, de mindegyik kényszert érez, hogy valahogyan belerúgjon. A kérdés az, hogy miért?

A bennem válaszként felmerülő lehetőségek:

1. Valaki számolja a FIDESZ-nél, hogy ki hányszor fikázta le, rúgott bele Magyar Péterbe és ettől függ a jövőben a médiaszolgáltatások megrendelésének nagysága.

2. Központi utasítás van arra nézve, hogy naponta felületenként mennyi időn keresztül kell sulykolni az emberekbe a Magyar Pétert alázó híreket.

3. Be vannak csinálva a médiák tulajdonosai, hogy valóságos esélye van annak, hogy a Tisza kihúzza a szőnyeget a FIDESZ alól és inkább még most megpróbálják tökéletesen a földbe döngölni, mint később problémát okozzon Magyar Péter.

Ezek jutottak hirtelen az eszembe. Biztosan találnék még magyarázatokat, de azt hiszem fölösleges erre több energiát szentelni. A lényeg, hogy van egy Magyar Péter, aki tüske a FIDESZ vezetők szemében. Ráadásul egy csomó dolgot beszél a kormányzati politikát képviselő erőkhöz tartozó politikusokról. És még hitelesnek is tűnik, hiszen ugyanabból a fészekaljból keveredett ki, tehát pontosak lehetnek az információi. Ráadásul egy sértett ember, akit félre akartak úgy állítani a vezető politikusok, hogy előtte nem kötötték meg a szokásos mindenki számára megfelelő megállapodást.

Mert azt azért érdemes tudni, hogy a FIDESZ csapat úgy működik, hogy amikor valakire már nincs szükség, vagy önálló gondolatokkal áll elő, ami nem a vezető politikusok fejéből pattant ki, akkor mint egy haszontalanná vált szerszámot - kidobják a szemétre. De előtte azért igyekeznek befogni a száját olyan megállapodással, amelyből megfelelően profitál az érintett is és nem is akar a továbbiakban a FIDESZ-szel foglalkozni. Nos, szerintem ez a megállapodás elmaradt jelen esetben. Így aztán semmi nem köti Magyar Pétert, szabadon teheti a dolgát. ÉS persze teszi is.

És ezzel, ahogyan teszi a dolgát, lassan már az őrületbe kergeti a FIDESZ tábort. Úgy tűnik, hogy nagyon nem találták meg az ellenszert Magyarral kapcsolatban.

A FIDESZ kommunikációs stratégiájának régóta része, hogy valakiről valami negatívat folyamatosan sulykolnak az emberek fejébe és azok majd előbb-utóbb el is hiszik. Ez alapvetően működik is akkor, amikor olyanról kell rosszat sulykolni, aki éppen irányító pozícióban van. De most ők vannak kormányzati szerepben, ergo az emberek nem nekik fognak jobbára hinni. Azt gondolom, hogy ebben a szereposztásban kontraproduktív lesz az ilyen kommunikáció. És inkább kormányzati "kapálózásnak" fogják érezni az emberek, nem pedig az igazság mantrázásának.

Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha ennyire nem támogatják a FIDESZ-t , akkor hogyan sikerült mégis 2022-ben összehozni egy újabb kétharmadot. A válasz szerintem egyszerű: mert volt egy Gyurcsány Ferenc, aki mindenütt a FIDESZ-t szidta. És miután Fletó korábban már igazoltan levitézlett, inkább nem az általa képviselt mainsteamnek adtak bizalmat, hanem a két rossz közül annak, amelyik talán a kisebb rossz: a FIDESZ-nek. Változatlanul fenntartom azt a véleményemet, hogy sokkal nehezebb helyzetbe került volna a FIDESZ 2022-ben, ha minden párt, aki képes volt képviselőket indítani külön-külön indult volna. Ekkor ugyanis óhatatlanul közülük is többen nyertesei lehettek volna a választásnak és így egy heterogén politikai erőtérben a FIDESZ egyeduralma megtörhetett volna. De hát nem ezt történt, és ezen már kár is polemizálni.

A lényeg: érezhető Magyar-fóbia van a kormányzati politikai erőtérben. Ez úgy érzem még segíti is a Tisza pártot. Fogalmam sincs, hogy 2026-re ki mivel fog még előrukkolni - ad abszurdum akár még be is tilthatják a Tisza pártot valamiért - de az biztos, hogy a kormányzati politizálás napjainkra inkább egy megrettent, remegő kormányzást mutat, mint stabil erőt. Ha erőt akarnának sugallni, akkor figyelmem kívül hagynák Magyar Péter és a Tisza pártot. És akkor még hiteles is lenne az a kormányzati minősítés, hogy "bolond lukból bolond szél fúj". 

De most egyelőre csak küzdenek a fóbiájukkal és érezhetően nem tudják, hogy a kialakult helyzetet hogyan kezeljék, hogy legalább a látszat azt mutassa, hogy mindent törvényes keretek között tesznek. Pedig...  

A Facebookon jelent meg az előző testületben képviselőként tevékenykedő, egyébként ellenzéki politikus - Hlavács Judit - posztja, amelyben azt kifogásolja, hogy a gödi Samsung gyár megkapta most már hivatalosan is a bővítéséhez szükséges hatósági engedélyeket.

A bejegyzés itt olvasható:

https://www.facebook.com/share/p/18ELEtACQh/

A gödi Samsung gyárral az építésének megkezdése óta sok probléma merült fel. De mindvégig úgy tűnik, hogy a gyár fontos a nemzetgazdaság (?) számára. Vagy esetleg valaki mások számára. De tény, hogy az ott lakók számára nem hiányzik, sőt kifejezetten utálják, hogy ott van  ez az óriási monstrum, néhány száz méternyire a lakott területtől. És persze azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy ekkora termelőüzem teljes csendben működik, szóval folyamatos a zaj a környéken - éjjel és nappal egyaránt. Nem beszélve az üzem működésével összefüggésbe hozott esetleges környezetkárosító anyagokról, amelyek miatt szintén elég nagy a felháborodás. De nem is a környezetvédelem, amivel most foglalkozni szeretnék. Sokkal inkább ennek az egész gyárnak a létrejöttével és működésével kapcsolatos politikai hálózattal. Tehát vágjunk is bele!

Azzal ugyebár nem mondok új információt, hogy a gyár létrejötte és működése a jelenlegi FIDESZ kormányzat aktív bábáskodása mellett történik. Nyilván lehet sorolni az érveket, hogy új munkahelyek, iparűzési adó bevétel, stb... csak éppen a helyiek vannak ebből az egészből kifelejtve, mintha nem is egy több mint  húszezres város területén helyezkedne el az üzem. Szóval a FIDESZ hozta is és foggal-körömmel védi is a koreai céget.

Azért a történeti hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy aki itt él a környékben pontosan tudja, hogy lassan már több külföldi munkást látunk, mint magyart a környékbeli üzletekben. Koreaiak, vagy egyéb távolkeletiek, aztán vannak oroszajkúak és szlovák nyelven is hallottam már a Sparban kommunikálni nyilvánvalóan itt dolgozó embereket. Szóval valóban létrejöttek új munkahelyek, de nem kifejezetten a magyar dolgozók számára. 

Az iparűzési adót meg eddig a FIDESZ osztotta szét a komálós egyesületek, alapítványok és egyéb "pályázók" között, gondosan ügyelve, hogy valahogy mindig több jusson azoknak, akik valamiért - sokszor szellemként kiszolgálják - a FIDESZ érdekeit. Ezért kellett kialakítani a "különleges gazdasági övezetet" aminek a különlegessége lényegében az volt, hogy azért hozták létre, hogy nehogy megkaphassa a Samsung iparűzési adóját Göd, ha már voltak olyan renitensek az ott élők, hogy nem a FIDESZ-re szavaztak 2019-ben. 

De foglalkozzunk már végre a címben szereplő tényekkel.

Balogh Csaba ellenzéki polgármester lemondása után kiírták az új választásokat. Nem volt tülekedés a polgármesteri székért, de a kevés jelölt között felbukkant egy ismerős név is, Kammerer Zoltáné, aki a maga sportágában tényleg megmutatta, hogy milyen szuper teljesítményre képes. De, hogy polgármesterként hogyan tudna teljesíteni, azt sokan kétkedve fogadták, tekintve, hogy a közeli ismerősei szerint sem ő "a legélesebb kés a fiókban". Viszont roppant csábítónak tűnt a választók számára, hogy nem pártszínekben indult, hanem függetlenként.

Legalábbis ezt mondta. Persze azért az akkori történesekből lehetett arra következtetni, hogy tulajdonképpen a FIDESZ van Kammerer mögött, csak persze inkognitóban, hiszen a korábbi FIDESZ-es polgármestert - Markó Józsefet - már nem választották meg a gödiek újra. Ezért lépett a képbe Balogh Csaba. Bár a rossznyelvek szerint Markó is indulni kívánt az időközi választáson, természetesen a FIDESZ színeiben, de ezt nem hagyták a kormánypárt irányító emberei. Inkább meglépték azt, hogy a gödi FIDESZ szervezetet beszántották, így Markó alól is kihúzták a szőnyeget. Ezt igazolja az alábbi cikk is!

Pedig semmi másról nem szólt a nóta, csak arról, hogy Kammerernek letakarítsák a pályát. Így az időközi választási kampányban lehetősége volt a térség országgyűlési képviselőjének a sajnálatát kifejezni, hogy Kammerer nem a pártja színekben indult, hanem függetlenként. Pedig ha akkor valaki vette volna a fáradságot és utánanéz, akkor kiderült volna számára, hogy Kammerer támogatta Tuzson 2022. kampányát, tehát dehogy független ő, csak úgy csinálnak. Nyilván ez nem volt más mint szimpla átverése az embereknek.

De joggal merülhet fel a kérdés, hogy hogyan is kerülhetett képbe polgármester jelöltként Kammerer? Önmagától jelentkezett vagy "megcsinálták". Aki kicsit is ismeri a FIDESZ működését, az pontosan tudja, hogy kár jelentkezni, mert csak akkor kap lehetőséget az illető, ha egyébként belőle nyilvánvalóan előnye származhat a FIDESZ-nek. Egy elszabadult hajóágyúként politizáló független polgármester életveszélyes lehet és romba döntheti az addig már jól kiépített rendszert. Tehát a metodikája a polgármester jelölt kiválasztásának az, hogy találni kell egy megfelelőnek tűnő, egyébként az adott településen ismert személyt, aki még örül is mint majom a farkának, ha megtudja, hogy a FIDESZ felfigyelt rá és helyzetbe hozza. Az is feltétel, hogy ne legyen okos, mert akkor könnyen átláthat a szitán és rájöhet, hogy tulajdonképpen csak egy bábu lesz a nagy politikai sakktáblán. És persze az sem árt, ha kellőképpen anyagias. Ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelelt Kammerer, így felkerült a jelöltek közé.

De ki is lehetett, aki "kitalálta" őt? Nos, az biztos, hogy nem Tuzson, hiszen ő azért nem tölt olyan sok időt a környéken. Sokkal inkább egy olyan személy lehetett, aki helyben vagy a környékben él, régóta benne van a helyi politikában, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik és kellőképpen okos ahhoz, hogy felépítse Kammerer választási kampányát úgy, hogy minél kevésbé legyen nyilvánvaló, hogy a független jelölt mennyire nem is az. És itt kerül a képbe egy Dunakeszihez köthető személy, aki nem mellesleg hosszú évtizedeken keresztül tevékenykedett Dunakeszin alpolgármesterként és jó kapcsolatot ápol Tuzson Bencével is: ő Erdész Zoltán. A "királycsináló". Ebben a cikkben róla van szó.

Erdész meglátta Kammererben a lehetőséget: ismert sportoló, Gödön él hosszú idő óta, a politikában még nem prostituálódott, tapasztalatlan, és mérsékelten okos. Kammerer örömmel vállalta a szerepet, amit neki szántak, hiszen azért valljuk be legyezgette a hiúságát, hogy a sport után a politikában is jegyezzék a nevét. Megköttetett vele az alku: a FIDESZ megcsinálja neki a kampányt, ő meg nyer és utána megcsinálja, amit elvár ezért a FIDESZ. A Kammerer kampány beindult, a végrehajtók nem a helyiek voltak, hanem a dunakeszi Fidelitas csapata, akiket szintén Erdész irányítgatott, mint stratéga.

A persze már a kampányban is kiderült - hiszen voltak közös megnyilvánulások Tuzsonnal - hogy Kammerer élvezi a FIDESZ bizalmát, hiszen senkit nem indított rá. Persze, hogy nem, mert ő volt a FIDESZ jelöltje, csak ezt ugyebár nem lehetett kimondani, mert azzal Kammerer esélyeit csökkentették volna.

Fontos hozadéka volt a gödiek számára, hogy miután Kammerert megválasztották, a Pest Vármegyei Önkormányzattól jobban kezdtek pénzek érkezni a Samsung iparűzési adóból. Aztán az állami támogatások, pályázatok is sokkal olajozottabbak és eredményesebbek voltak. Szóval kész nyereség volt a városnak Kammerer. 

Aprócska gond azonban adódott: egyre többen kezdték el azt mondogatni, hogy Kammerert a dunakesziek "gyámság alá" helyezték. Ezt arra alapozhatták, hogy Gödön szinte szóról-szóra, rendezvényről-rendezvényre minden megismétlődött, mint Dunakeszin. Dunakesziről kapta a jegyző asszonyt, aki elkötelezett híve Erdészéknek, több korábban a Dunakeszi Polgármesteri Hivatalban vezetőként dolgozó lett tanácsadó jó pénzért Gödön, Kammerer mellett. Dunakesziről a hivatalból többen érkeztek Gödre dolgozni, tulajdonképpen a Dunakeszi akarat érvényesülését biztosítani Gödön. És persze az már csak hab a tortán, hogy ha igazak a gödi városházi pletykák, akkor maga Erdész Zoltán is tanácsadóként ügyködik, vagy ügyködött a közelmúltig Kammerer mellett. Szóval felügyelte és fogta a kezét.

Ilyen körülmények között ugyebár nem is kell nagyon meglepődni azon, amit Hlavács Judit a bejegyzésem elején hivatkozott posztjában leírt. Kammerer régen, tulajdonképpen a kezdetektől fogva nem a gödiek érdekeit képviseli tetteiben, hanem az őt hatalomba segítők érdekeit. Persze írásban sokszor kinyilvánítja, hogy mi ellen és milyen határozottan tiltakozik, de tudjuk, hogy a papír és az internet mindent kibír.

Ennyi lett volna a kis történetem, amiből azt hiszem mindenki magától is rájön, hogy ténylegesen ki a góré Gödön!