Na nem a szőrme ruházati termékre gondoltam, amikor a bejegyzésem címének választottam. Az járt a fejemben, hogy egyre többször lehet olyan tartalmakat olvasni, ahol egyik vagy másik televíziós vetélkedővel kapcsolatban a nézők "bundát" kiáltanak, amikor valamilyen döntés megszületik az adott műsor folyamatában. Elgondolkodtató ez az egész jelenség. Vetélkedő műsorok, amióta az eszemet tudom, léteztek. Mindegyiket meg is nyerte valaki, a többiek pedig vesztesként távozhattak. De soha ennyiszer nem merült fel bundagyanú, mint mostanság.

Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony egyáltalán nem meglepő ez a jelenség. Kicsit leképezi ez is a mai magyar valóságot, illetve az emberek által erről alkotott véleményt. Ha valaki bundát kiált, akkor abban benne van az a feltételezés, hogy valamilyen oknál fogva nem az kapja az adott előnyt, elismerést, aki arra jobban rászolgált, hanem az, aki a háttérben valamilyen ismeretlen oknál fogva - ami persze lehet csak egy feltételezés is a bundát kiáltó részéről - érdemtelen arra, de mégis segíteni szükséges az ítészeknek az ő előre jutását. 

Nyilván a műsorokat nézők jó sokan vannak, az adott műsorban zsűrizők meg csak néhányan. A nézők közül jelentős többségben vannak a dilettánsok, míg a zsűri tagjai valamilyen módon mégiscsak az adott területet legjobban ismerő, legprominensebb képviselői. Mégis úgy tűnik, hogy működik a sok lúd disznót győz elmélet és a sok dilettáns megalapozatlan véleménye - köszönhetően a bulvársajtó szenzációhajhászó működésének - meg tud jelenni szemben a szakemberek véleményével, sőt még meg is kérdőjelezhetik azok megalapozottságát. Na de miért?

Azért, mert - és ezt bármennyire is fáj kimondani - sajnos a protekcionizmus, a korrupció része lett a mindennapi életünknek. A mai magyar társadalom már úgy működik, hogy észre sem veszi azt, hogy sokszor nem külső behatástól mentesen születik meg egy-egy döntés, hanem nagyon is manipulált módon. És tökmindegy, hogy EU ide vagy oda elvárja azt, hogy vissza legyen szorítva a korrupció. Elméletben vissza is van szorítva, de csak annyiban, hogy működik az a kommunikációs eljárás, amelyben ha sokszor sulykolják ugyanazt az információt, állítást, akkor azt a befogadók el is hiszik és ugyanazt fogják szajkózni. És észre sem veszik, hogy adott esetben a tetteik cáfolják meg éppen azt, amit mondanak. Magyarul nem fog attól megszűnni a korrupció, ha sokszor mondjuk, hogy nincs, hanem attól ha nem csináljuk.

De biztos, hogy van "bundázás" Magyarországon. Csak néhány példa: államigazgatási szervhez jobb beosztásba csak akkor lehet bekerülni, ha van "hátszél", sok esetben az álláspályázatok csak azért vannak kiírva, mert muszáj. De ekkor már pontosan lehet tudni, hogy ki a nyertes, mert ő bizony valakinek a támogatottja, vagy a "családhoz" tartozik. 

Nem hiszik? Nos itt van egy cikk, még valamikor 2024. tavaszán jelent meg a Magyar Narancsban. 

Ha valaki elolvassa, akkor mi az üzenete a jelenségnek - és nem a cikknek - az olvasó számára? Szerintem az, hogy kit érdekelnek azok fránya törvények, amik egy ilyen helyzetet tiltanak. Kellett a pozíció a rokonnak és megkapta. Nyilván az is kiderült a cikkből, hogy erről a kapcsolódásról a polgármester is jól tudott, sőt ha jók az ismereteim ebbe a státuszba csak ő nevezhet ki, csak éppen miután kampány volt ebben az időszakban, előhúzta az ilyenkor szokásos "csak le akarnak járatni bennünket" kártyát és minden maradt úgy ahogy van. Ahogy a cikkből olvasható a felügyeleti szerv mossa a kezét, a helyzet meg a mai napig vélhetőleg ugyanaz marad. Pedig jobban belegondolva, ez az ügy bizony másik jogterületet is érint, olyat, ami azt firtatja, hogy ki, mikor, miért, mennyiért, stb. szegte meg a nyilvánvalóan létező és tiltó szabályokat.

Azt csak szeretném közbevetni, hogy korábban már többször érintettem bejegyzéseimben Göd polgármesterének működését, de jelen esetben már ezen sem csodálkozom, hiszen épp a cikkben szereplő szomszédtól "tanulja a szakmát" Kammerer és szemmel láthatóan jó tanítvány.

De hogy ne csak a közigazgatást ekézzük bundaügyileg, nyugodtan gondolhatunk az egészségügyre is. A mai magyar egészségügyi rendszerbe bele van kódolva a bundázás, a korrupció, amit ugyan törvénnyel ügyesen leszabályoztak, de ettől még létezik és soha nem látott módon virul. Hónapos várólisták az állami egészségügyben. Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a keresetéből levont egészségügyi járulékokra tekintettel elvárja, hogy ezért az egészségügyi rendszer ellássa, az bizony csalódni fog. Ha csak nem sürgősségi eset, akkor több szakellátás várólistája olyan hosszú, hogy a Holdig ér. Csoda-e ha újra bekapcsolnak a már megszokott reflexek és némi pénzecske segítségével próbálják meg megolajozni a csikorgó rendszer kerekeit. Persze egyszer-egyszer előfordul, hogy lebukik az orvos, aki ezt elfogadja, de még mindig sokkal több olyan esetről hallok, amikor villámgyorsan valaki a várólista elejére kerül ennek az "olajozásnak" köszönhetően. 

De nem szeretném tovább tépni a számat. A lényeg, hogy a "bunda" volt, van és ahogy elnézem lesz is. Szinte mindenütt.