Immár három éve tart a háborúskodás Oroszország és Ukrajna között. Szerintem ezt az orosz elnök nem így képzelte, de ha már ezt dobta a gép, akkor nem hátrál meg. Amikor elkezdődött a háború - ami egyébként valóban nem tekinthető egy probléma korrekt megoldásának Oroszország részéről - akkor első látásra talán az látszott a legvalószínűbbnek, hogy Oroszország néhány hét, vagy hónap alatt "bedarálja" Ukrajnát és vége. De amint a jelenlegi helyzet mutatja nem ez történt, mert Ukrajna vitézül helyt áll.

A háború megkezdésekor is feltűnően gyorsan kitört az USA-ból és az EU-ból a szolidaritás érzése és minden lehetőséget megragadtak arra, hogy Ukrajna számára támogatást nyújtsanak. Egy kicsit ez a nagy lelkesedésük a támogatásra azért furcsa volt, mert más hasonló esetben nem látszott még ekkora együttérzés. Kívülről az egyszerű halandó azt láthatta, hogy ömlik szinte számolatlanul a pénz Ukrajnába, ugyanígy egy csomó fegyver. Aztán jöttek a szankciók Oroszországgal szemben, amivel valamelyik nagy "szakember" térdre kívánta kényszeríteni Oroszországot. De amint a jelenlegi helyzet mutatja - úgy tűnik, hogy a pénzek kidobott pénzek voltak, a szankciók következményei jobban sújtották azokat, akik kitalálták, mint az oroszokat. 

Szóval kialakult egy olyan háborús helyzet Európában, amelynek a megoldása nem látszik. De miért? Egyrészt azért, mert mindkét oldalon "nyakas" ellenfelek állnak, akik egy tapodtat sem akarnak tágítani, nehogy a respektjükön folt essen. Bár az ukrán oldal inkább látszik USA-NAgy Britannia-EU-Ukrajna vegyes válogatottnak, míg a másik oldalon is már felbukkantak "légiós" játékosok a távolkeletről. A nagy kérdés az, hogy mi lesz ennek a háborúnak a kimenetele.

Hogy béke nem, az bizonyos, hiszen ahhoz valamelyik félnek el kellene ismernie, hogy alulmaradt ezen a "meccsen". Ilyet hiú ábránd volna elvárni - papírforma szerinti - két szemben álló féltől. Oroszország egy világhatalom, Ukrajna hozzá képest csak egy kis "porbafingó" ország. Tulajdonképpen, ha minden a történelmi hagyományokat követve történt volna, akkor Ukrajnának már régen kapitulálnia kellett volna, hiszen a hadereje töredéke csak az orosz haderőnek. Régebben is mindig az volt a "forgatókönyv", hogy jött valaki, megtámadta a másikat, aztán ha erősebb volt, akkor legyőzte, ha gyengébb volt, akkor meg visszapucolt a saját területére. De most Ukrajna nem futamodik meg. Nem is nagyon teheti, hiszen ebben az országban olyan nagy már a támogató országok gazdasági érdekeltsége, hogy ezek az országok nem hagyhatják, hogy mindent lenyúljon Oroszország. Tehát foggal-körömmel küzdeni kell Ukrajna mellett. De azt azért ezeknek az országoknak a vezetői is pontosan tudják, hogy ha nyíltan háborúba bocsátkoznak Oroszországgal, akkor az a harmadik világháború kitörését eredményezi, amelynek a kimenetele előre pontosan nem jósolható meg. Így csak szolidaritási alapon támogatják Ukrajnát, amiről azonban a legtöbben pontosan tudják, hogy köze nincs a szolidaritáshoz, inkább a saját vagyonuk megmenése a cél. A humanitárius következményekre meg mindenki széles ívben sz..ik.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy háború emberáldozatok nélkül nem létezik. Háborúban halnak meg katonák, civilek, olyan személyek, akik se a háborút nem akarták, sem egy puskalövéssel nem vívták ki maguk ellen az ellenség haragját. Gyereket, öregek, betegek, stb. De jelen pillanatban a háborúba ilyen-olyan módon belekeveredő emberek életével viszont az égegyadta világon senki nem foglalkozik. Pedig azt hiszem - lehet teljesen naivan - hogy nem lehet olyan magasztos cél, amely emberek ezreinek a halálával igazolható csak. Pláne úgy, hogy akik az egész helyzetet kikeverték, azok sunyítanak valamilyen jól védett és fűtött bunkerben, számolgatják, hogy mennyi pénz jut a sok támogatásból zsebbe és eszük ágában sincs kitenni magukat egy lehetséges sebesülésnek. Na ezek az igazi, jellemes emberek. Minden oldalról, mindentől függetlenül. A szememben egytől-egyig háborús bűnös mind. Beleértve azokat is, akik a támogatásaikkal meghosszabbítják az agóniát ebben a háborúban. Mert az biztos, hogy olyan eredménye nem lesz ennek a helyzetnek, amely mindenki számára megfelelő.

Azzal, hogy a jelenlegi amerikai elnök - Joe Biden - engedélyezte, hogy a nagy hatótávolságú rakétákkal Ukrajna a mélyebben fekvő orosz területeket is támadhassa, lehet, hogy egy végzetes döntést hozott a világ számára. Az persze nagy kérdés, hogy ő pontosan értette-e, hogy ennek a döntésének milyen következményei lehetnek. Az engedély úgy gondolom, hogy nem azt jelenti, hogy ha van, "akkor azonnal lövöldözzük is meg így az oroszokat". Mert Ukrajna hős, szakavatott hadvezére és egyben elnöke valamiért mégis így látta. Aztán máris jött a sipákolás, amikor egyrészt az orosz nukleáris doktrína tartalma megváltozott, na meg sikeresen ballisztikus  rakétát lőttek ki Ukrajna területére. Azt hiszem azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ha az ukránok lőhetik Oroszország távolabb fekvő területeit, akkor erre nem lesz orosz válasz. És még jó, hogy csak ilyen válasz érkezett.

Kívülről az látszik, hogy az Ukrajnát támogató erők hátulról tolják be a pénzt, fegyvert, mindent Zelenszkijnek és közben meg azt figyelik, hogy mi lesz az oroszok reakciója. Kicsit olyan ez, mint amikor cibálják az oroszlán bajszát, és várják, hogy mikor fogja emiatt elveszíteni a türelmét. Ráadásul a "cibálásra" még találtak is egy igazi balekot: az ukrán elnököt. Ez az ember gondolkodás nélkül vágóhídra küldte és küldi azokat az ukrán állampolgárokat, akiknek semmi szerepük nem volt a háború kirobbanásában. Akiknek meg volt, azok meg küldözgetik őket golyófogónak a frontokra. Nyilvánvalóan vannak olyan ukránok is, akiknek a hazaszeretetük olyan erős, hogy tényleg elhiszik, hogy ha meghalnak a hazáért, akkor ez így jobb lesz. Nem lesz jobb, mert az egész konfliktust ha nézzük egy egy óriási üzlet tulajdonképpen, csak nem a katonák számára. Hanem a politikai elit és a hozzájuk kapcsolódó nagy vállalatok tulajdonosainak, a fegyvergyárak tulajdonosainak és majd azoknak, akik jó pénzért a csatározások végén újjáépítik az országok lerombolt területeit. Csakhogy közben százezrek halnak meg értelmetlenül a semmiért.

Mondogatják persze, hogy azzal, hogy távolkeleti katonák megjelentek az oroszok oldalán, elkezdődött ténylegesen is a harmadik világháború. Szerintem ha az az ismérve a harmadik világháborúnak, hogy ki száll be még a "buliba", akkor az már jó rég elkezdődött, valamikor akkor, amikor már a NATO katonai tanácsadók, amerikai kiképzők megjelentek ebben a konfliktusban. És persze azt senki sem tudja, hogy hány olyan katona harcol egyik vagy másik oldalon, aki se nem ukrán se nem orosz. Hanem csak szeret háborúskodni ilyen vagy olyan megfontolásból.

Száz szónak is egy a vége: nem szeretek egyetérteni a miniszterelnökünkkel, de azt hiszem, hogy igaza van abban, hogy az elkövetkező két hónap nagyon fontos lehet. Ha tovább "csesztetik" Putyin elnököt azzal, hogy lövöldözgetik Oroszország határtól távolabb eső területeit, valószínűleg előbb-utóbb el fog szakadni a cérna és revansot fog venni. És abban csak reménykedhetünk, hogy azokra a fránya interkontinentális ballisztikus rakétákra nem szerelnek fel nukleáris robbanófejeket. Ha erre sor kerül és kilövik, akkor bizony sem az USA, sem a britek, sem egyik EU ország sem lesz biztonságban, mert elérhető távolságban helyezkednek el a rakéták számára. Nem szeretnék jó jós lenni, de a most Ukrajnára  kilőtt ilyen rakéta után egyáltalán nem kizárt, hogy a következő nem Ukrajnának lesz címezve, hanem valamelyik lelkes Ukrajnát támogató országnak. És ezt mindenképpen el kell kerülni.

Remélem, hogy vannak a szemben álló felek között is, akik hasonlóan gondolkodnak és az ész nélküli pusztítás helyett a kompromisszum keresést választják.